113110. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet nyomaték átvitelére

Megjelent 1935. évi október lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113110. SZÁM. — V/d/3. OSZTÁLY. Eljárás és szerkezet nyomaték átvitelére. Gerő László elektromérnök Budapest és Rltter Endre gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1934. évi november hó 6-ika. Ismeretesek olyan szerkezetek, melyeknél a hajtandó tengely fordulatszáma a hajtó erőgép fordulatszámán kívül a reá ható terhelő ellenállás nagyságától is 5 függ. Ilyen szerkezet alkalmazása szükséges például, ahol nagy indító nyomaték kell (például vontató-, vagy emelőgépeknél), melyet a hajtó erőgép teljesítménynövelés nélkül nem tudna kifejteni, vagy 10 az erőgép teljesítménye már nem is növelhető. Az eddig ilyen célra használt teljesen önműködő szerkezetek, például elektromos erőátvitel, Föttinger-féle hidraulikus erőátvitel, stb. nagy súly- és térszük-15 ségletük miatt drágák és alkalmazási lehetőségük emiatt korlátozott. A találmány oly nyomatékátvivő szerkezet, mely a fenti célt az eddigi ilyenfajta önműködő berendezéseknél jóval 20 egyszerűbb — és így olcsóbb — módon valósítja meg. E találmány szerinti szerkezetet a hajtó erőgép és a meghajtandó tengely közé iktatva, a hajtó erőgép állandó fordulatszáma és teljesítménye mellett, a 25 hajtandó tengelynek annak fordulatszámától függő nyomatékot ad át, úgy, hogy csökkenő fordulatszámnál az átiadott nyomaték nő, növekvőnél pedig csökken. Maga a szerkezet egyszerű, kevésszámú 80 egyforma elemből áll; a fellépő veszteségek pedig csiak a csapnyomálsok és fognyomások súrlódásaiból adódnak, tehát lcis értékűek. A következőkben rövidség okáért a le-35 írásban és a szabadalmi igénypontokban a nyomatékátvivő szerkezetnek a hajtó erőgéppel arányos fordulatszámmal forgó részét hajtó résznek, a hajtó erőgépet és a vele a nyomatékátvivő szerkezetig terjedő kapcsolt szerveket hajtó oldalnak; a nyomatékátvivő szerkezetnek a hajtott szervvel arányos sebességgel forgó részét hajtott résznek és a hajtott szervet, valamint az azzal kapcsolt egyéb szerveiket — melyek már nem tartoznak szorosan a 45 nyomatékátvivő berendezéshez — hajtott oldalnak nevezzük. A nyomattékátvivő szerkezetnek működési lényege a következő: Ismeretes, hogy egy tengely körül for- 50 gatott tömegnek a centrifugális ereje arányos annak tömegével, súlypontjának a tengelytől való pillanatnyi távolságával és akkori forgási szögsebességének négyzetével- Ezért, egyenletes sebességgel for- 55 gatott és a tengelytől állandó távolságban levő súlypontú tömegnek centrifugális ereje nem változik- a forgástengely körül minden irányban egyforma nagyságú a körülforgás egész ideje alatt. Ilyen álla- 60 poitot mutat az 1. ábra pontozott vonalú görbéje. A tömeg a (10) tengely körül forog, a centrifugális erő a (10—A) vektorral arányos nagyságú és vele egyező irányú. E vektor végpontja egy körülfor- 65 gás alatt a pontozott vonallal rajzolt kört írja le. E körnok bármilyen irányú átmérőjére a centrifugális erők egy körülforgás alatti eredője nulla. Ha a (10) tengelyt a 2. ábrán rajzolt (2) tarosa egy pontjában 70 ágyazva képzeljük, amely tárcsia a (.11) tengely körül foroghatóan van csapágyazva, a tömegnek egy teljes körülforgám alatt a (10) tengely a (11) tengely körül lengő mozgást végzett és végül 75 visszatért kezdeti helyzetébe.