113068. lajstromszámú szabadalom • Maró, faszegek hegyének az előállítására

Megj elent 1935. évi október hó laag= 1 5-én. ; 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMILEIRAS 113068. SZÁM. — VIII/c. OSZTÁLY. Maró, iaszegek hegyének az előállítására. Krausz József fűrésztelep tulajdonos Gyöngyös. A bejelentés napja 1935. évi január hó 24-ike. A cipőkészítő iparban nagy mnnyiségben felhasznált faszegeket tudvalevőleg harántfalemezefcből állítják elő, még pedig akiként, hogy előbb azok egyik hom-5 lokfelületébe egymást derékszög alatt keresztező ókhornyoikat vágnak és ezzel a szegek hegyeit képezik, azután pedig az ilymódon előkészített harántfalemezeket fel- és lefelémozgatoitt késsel az ék-10 hornyok alapszéle (éle) mentén lehasítják, mire a faszegek készek. Teljesen kifogástalan szegek előállítása szempontjából különösen fontos, hogy az ékhornyok nemcsak mindkét irányban 15 pontosan párhuzamosak legyenek egymáshoz és egymást pontosan derékszög alatt keresztezzék, hanem hogy valamennyi ékhorony egyenlő mély legyen és azok tökéletesien egyformán maradó, éles ék-20 alakú szelvénnyel állíttassanak elő. Ezt azonban az ékhornyok vágásához eddig használt ide-oda mozgatott késekkel nem lehetett elérni, mert egyrészt e késeket üzeim közben 10—15 percenként ki kellett 25 cserélni és, eltekintve a velejáró időveszteségtől, a késnek ugyanolyan szögben és ugyanarra a hoironymélységre való beállítása lehetetlen volt, ami már egymagában is különböző mélységű hornyo-80 kat és egymástól eltérő szelvényeket eredményezett és ment másrészt a kés a haránt falemez előretolási irányához merőlegesen dolgozott, ami a késnek oldalirányú nekiütődése következtében a fa-35 lemeznek függélyes tengely, körül való kismérvű elforgatásait, okozta, amelyek azonban elegendők voltak ahhoz, hogy egymáshoz nem teljesen párhuzamosan futó, sőt néha görbe ékhornyok keletkezzenek. Ily esetekben az, egy síkban egyen- 40 letesen dolgozó hasítókés természetszerűleg már nem hasíthatja a hornyolt harántfát pontosan az ékhornyok alapéle mentén, amiből nagy mennyiségű használihaítatlan selejtes szeg adóidik. 45 E hátrány elkerülésére a faszegek hegyének előállítását célzó ékhornyok vágására tárcsa-marókat javasoltak, melyek közös tengelyre felhúzott majróitárcsákból állanak. E marótárcsáknak nagy 50 előállítási költségüktől és időtrabló, bonyolult összeállításuktól eltekintve-, főként az a hátrányuk, hogy a maró-tárcsák legcsekélyebb megmunkálási hibája vagy a tárcsák közé kerülő tisztátlansá- 55 gok az illető maróitárcsák imbolygó járását okozzák, minek következtében a szükséges ékhornyok helyett trapézalakú hornyok keletkeznek, melyek a hegy alatt vállal ellátott és így használhatatlan fa- 60 szegeket eredményeznek. E tárcsa-marók további hátránya, hogy egymáshoz képest könnyen elfordulhatnak és akkor egyenlőtlenül támadnak és verőhatással dolgoznak, ami a munkadarabnak gyakori 65 megsértését vonja maga után. A tárcsa-marók e hátrányainak a megszüntetésére végül egy darabban kiképezett, hengeralakú marótesteket javasoltak, melyeknek a tömörből kiesztergált élei 70 egy-egy szegszélességre állanak egymástól. Azonban e hengeralakú marók sem volitak általános használatra alkalmasak, mindamellett, hogy azok kifogástalan hornyokat létesítettek, mert egyrészt elő- 75 állítási költségeik igen nagyok voltak és