113040. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés huzaláruk, pl. szögek, csavarok, gombostűk stb. előállítására
Megjelent 1935. évi október hó 1-én. _ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍQ SZABADALMI LEÍRÁS 113040. SZÁM. — XVl/a. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés huzaláruk, pl. szögek, csavarok, gombostűk stb. előállítására. Weiss Manfréd Acél- és Fémművei R. T. Budapest. A bejelentés napja 1934. évi november hó 14-ike. A találmány eljárás huzaláruk, különösem torlasztott fejű huzaláruk, mint például szögiek, dsavarok, gombostűk és hasonlók előállítására ós az ennek fogana-5 toBítására való berendezés, valamint eljárás és berendezés az olyan huzalok előállítására, melyekből a találmány szerinti eljárással a huzalárukat állítjuk elő. Megjegyezzük, hogy e leírásban és igé-10 nyékben „torlasztott fejű" huzalárukon értjük mindazokat, melyek feje a szálanyagából, annak deformálásával késizü'lt, tekintet nélkül arra, hogy e deformáilás sajtolással, kovácsolással vagy más mó-15 don történt. A torlasztott fejű huzaláruk előállításánál gyakran igen nagy és mindeddig gazdaságosan leküzdhetetlen nehézséget okozott az, hogy a huzal anyagával szem-20 ben az áru természete egymással ellentétes követelmén yekeit támasztott, mert a szár anyagának merevnek, tehát keménynek, a fejnek pedig nagynak, anyagának tehát lágynak kellett lennie, hogy a kívánt 25 mértékben deformálható legyen. Bizonyos fajta áruknál e nehézséget úgy kerülték meg, hogy az árut aránylag lágy, de edzheitő acélból készítették, melynek az edzéis előtti állapotában képlékeny-80 sége elég nagy ahhoz, hogy a fej elkészíthető legyen. A kész árut azután utólagos edzéssel tették keményebbé, azaz merevebbé. Ennek az eljárásnak a hátrányai, hogy csak edzhető anyagú huzallalí 85 foganatosítható, hogy tömeges edzésnél az egyes darabok egyenletes szilárdsága nehezen érhető el és hogy vékony, vagy aránylag hossizú szárú árunál, mint amilyenek pl. a goóabostűk, a szár az edzéskori felhevítés és lehűtés folyamán meg- 40 görbül, minek kiküszöbölése vagy lehetetlen, vagy igen költséges. Vannak továbbá olyan áruk, mint például a kátránypapírfedőlemezek feliszegezéséhez használt szögek, melyeknek feje rendkívül nagy, úgy 45 hogy még a leglágyabb acélból sem készíthetők. Az ilyen szögeket tehát lágy vasdrótból kellett készíteni, minek következtében száruk jiem volt utólagos edzéssel merevíthető és ezért csak aránylag rövid 50 lelhetett. Azonban az ilyen szögek szára oly lágy volt, hogy rövidsége dacára is igen köninyen elgörbült, miért is e szögek csak puhafába voltak jól beverhetők. Javasolták már huzaláruk készítésénél 55 a fejnek meleg állapotban való torlasiztását oly módon, hogy a huzalt folytatólagosan, azaz a teljes feldolgozandó huzalhosszban pl. a huzalnak állandóan fűtött kályhán való áthúzásával, kováesolási 60 hőmérsékletre, po. deltafém esetén 250—• 350 C°-ra hevítették, fejét ilyen meleg állapotban torlasztották és azután a kellő hosszúságú huzaldarabot levágták, lehűlni hagyták és hidegen dolgozták fél 65 tovább. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a fejet készítő szerszámok igen gyorsan mennek tönkre, miért is az eljárás drága, valamint az, hogy vékony huzalok feldolgozása esetén, pl. gombostű- 70 gyártásnál, a® eljárás az ilyen huzalok: gyors lehűlése folytán vagy egyáltalán nem használható, vagy a fejkészítéskor újbóli részleges felhevítést tesz szüksé gessé, ami még nagyobb szierszámfo- 75 gyasztással jár és az eljárást körülményessé és kényessé teszi.