113039. lajstromszámú szabadalom • Klórozó eljárás

— 7 — alacsonyabb szinten és olyan helyzetben vezetjük be, mely közel van a csatorna legszűkebb keresztmetszetéhez, hol ennekfolytán a pépszuszpenzió sebessége a leg-5 nagyobb. A bellmer-készülék azon falai, melyek a (3a) és (3c) csatornákat a (3b) csatornától elválasztják, a szokásos módon a csavarhoz egész közel nyúlnak, hogy a pépszuszpenzió a csavaron halad-10 jon át és ne kerülje meg a falvégeket. A 2. ábrán a bellmer-készülék azon falai, melyeken a lyukazott csövek átnyúlnak, szaggatott vonallal és (la) jelzéssel vannak jelezve. Az ejektorok (5)-nél láthatók, 15 belsejük szaggatott vonallal van rajzolva. A nyomás alatt álló klórt a rajzon fe] nem tüntetett forrásból az (5) ejektorokba a (6) csővezetéken át tápláljuk be, mely utóbbi a (7) feszmérővel van felszerelve, 20 mimellett a klór áramlási sebessége és nyomása a (8) szeleppel szabályozható. A (9) elágazásnál a klórt betápláló (6) vezeték kettéágazik és a klór az (5) ejektorok mindegyikéhez a (9a), illetve (9b) csöve-25 ken át áramlik, mimellett a klórnak a két ejektor közötti eloszlását az ejektorokon átáramló víz szívóhatása szabályozza. A nyomás alatt álló víz a rendszerbe (10)nél lép be és az (5) ejektorokhoz a (12) fesz-30 mérőkkel felszerelt (11) csöveken át áramlik, mely áramlás sebessége a (13) szelepekkel szabályozható. A klórnak és víznek az (5) ejektorokon való áthaladása után benső elegyük a (14) csöveken át 35 áramlik a lyukazott (4) csöveken keresztül a bellmer-készülékbe. A (6) klórbevezető csövet a (6a) könyökkel képezzük ki, hogy a lehetőség szerint elkerüljük nedvességnek a csővezetékbe és a klórtápláló 40 berendezésbe való visszapárolgását. A klórvezeték továbbá még a (15) szeleppel is fel van szerelve, melyhez száraz levegőforrás van kapcsolva. Ha a klór betáplálását a (8) szelep zárásával megszüntet-45 jük, a klórvezetékbe száraz levegőt fúvatunk be azért, hogy ez a vezetéket kiöblítse és annak korrózióját csökkentse. Az ilyen készülékben a találmány szerinti eljárás foganatosításánál addig a 50 konzisztenciahatárig terjedő konzisztenciájú pépet dolgozhatunk fel, melyen felül, mint pl. 8%-on felül, már az nem keringtethető a bellmer-készülékben. Az alkalmazott konzisztencia némileg függ 55 attól a sebességtől, mellyel a bellmerkészülék dolgozik és attól a súrlódástól, mely ennek falain létrejön. Általánosságban annál nagyobb konzisztenciájú pépet használhatunk ehhez az eljáráshoz, minél gyorsabb a pépnek a bellmer-készülékben 60 való keringése. Gazdasági szempontból mérlegelni kell a bellmer-készülék működtetéséhez szükséges energiamennyiséget az egyéb megtakarításokkal szemben és ennek alapján különösen alkalmasak 65 az 5 és 6%: közötti nagyságrendű konzisztenciák. Az eddig ismeretes eljárásoknál a bellmertipusú készülékekben 3—3.5%-os koncentrációkkal dolgoztak. Ezt az aránylag 70 alacsony koncentrációt azért alkalmazták, mert aránylag lassú klórozást értek el és a keletkezett sósav, ha azt a rostpépet kisérő víz fel nem hígítja, a klórozás aránylag hosszú időtartama alatt a 75 rostanyagnak határozott minőségcsökkenését idézi elő. Ezen aránylag alacsony koncentrációk alkalmazásának egy további oka az a tény, hogy ennek folytán a rostanyagnak gyors keringtetése lehet- 80 séges. 3—5% fölötti koncentrációk esetére mindeddig nem szerkesztettek olyan nyitott készüléket, melyben az elemi klórt a pépvízmasszával gázfejlődés nélkül hozhatták volna érintkezésbe. 85 A találmány szerinti eljárásnál a bellmertipusú készülékekben használhatók ezek az aránylag alacsony koncentrációk ugyanúgy, mint egészen 8%-ig terjedő koncentrációk. A fent ismertetett klór- 90 diszpergáló és atomizáló módszerrel kapcsolatban a nagyobb konzisztenciák is használhatók, mert e feltételek mellett a klór könnyebben abszorbeáltatik és bensőbb érintkezésbe kerül a péppel és pedig 95 nagyobb mozgó pépfelszinen, mint ahogy az eddig lehetséges volt, mimellett mindezek a tényezők tökéletesebb és gyorsabb reakciót idéznek elő. A nagyobb konzisztenciák használatának az a további elő- 100 nye, 'hogy az érintkezés pontján a klór hatásának nagyobb koncentrációjú pépet teszünk ki és ennek folytán lehetővé válik a klórnak igen gazdaságos abszorpciója. A nagyobb pépkonzisztenciák hasz- 105 nálata további megtakarítást is jelent, minthogy az időegységben nagyobb rostanyagtérfogat keringtethető ugyanakkora berendezésben. Egy jellegzetes esetben 5080 kg (öt 110 tonna) légszáraz vörösfenyő-(hemlock)szulfitpépet kellő mennyiségű víz hozzáadásával 5%-os koncentrációra hígítottunk, és a pép-vízszuszpenziót az (1) bellmer-készülékbe helyeztük, mely a 2. áb- 115 rán látható tápláló rendszerrel, csővezetékekkel és ejektorokkal volt ellátva, a diszpergált és atomizált klórnak a szusfc-