113039. lajstromszámú szabadalom • Klórozó eljárás
— 3 — A találmány szerinti klórozásnál az adagolt klórmennyiséget, azaz a klóradagolás időegységenkénti mennyiségét a klórral reagálni képes anyagnak az érintkezési 5 ponton vagy pontokon jelenlevő mennyiség tekintetében úgy szabályozzuk, hogy a klór az anyaggal azonnal reakcióba lépjen és az anyag a klórt vegyileg lekösse. A klórozásnak gazdaságos foganatosítása 10 céljából a klórt a kezelendő anyagot tartalmazó folyadékkal célszerűen több ponton hozzuk érintkezésbe és az anyagot tartalmazó folyadékot a klórbebocsátási helyek környezetébein keringtetjük, mimel-15 lett a keringtetést mindaddig ismételjük, míg teljes klórozást nem értünk el. A klórozási folyamat alatt az egyes tényezőket mindvégig úgy szabályozzuk, hogy a reakció a klórnak gázhalmazállapotban való 20 felszabadulása nélkül teljesen befejeződjék. Ha a reakciónak teljes befejezése előtt adott esetben gázfejlődés indul meg, a klóradagolás mennyiségét csökkentjük, hogy a feltételeket a tökéletes reakciónak 25 megfelelően állítsuk be. A klóradagolást akkor hagyjuk abba, ha a reakció már teljesen végbement. Ennek bekövetkezte megállapítható vagy az anyag egy kis mintájának elemzése, vagy a megfelelő 30 színeződés bekövetkeztének, vagy a klórgáz igen kis mértékben való felszabadulásának észlelése útján. A klórozandó anyaggal az elemi klórt finoman atomizált állapotban és folyadék-35 ban diszpergálva hozzuk össze, mimellett a folyadék klórtartalma erősen felülmúlja azt a klórmennyiséget, mely az illető folyadékban oldható. A folyékony diszpergáló közeg rendszerint azonos 40 azzal a folyadékkal, melyben a klórozandó anyag szuszpendálva vagy oldva van, de attól különböző is lehet. A legtöbb esetben kívánatos, ha vagy ugyanazt a folyadékot használjuk mindkét célra, vagy egymás-45 sal elegyedő folyadékot használunk. A klórnak a folyadékban való atomizálását és diszpergálását vagy a kezelendő anyaggal való érintkezése pontján, vagy annak közelében foganatosíthatjuk, vagy pedig 50 a klórnak a folyékony közegben való diszperzióját a fenti ponttól kissé távolabb eső helyen készíthetjük el és a reakció helyére ilyen diszpergált és atomizált állapotban vezethetjük és az anyaggal ebben 55 az állapotban hozhatjuk össze, mikor az az ide szállítására használt vezetékből kilép. Bármelyik esetben is a klór akkor, amikor a klórozandó anyagot tartalmazó folyadékkal érintkezésbe kerül, erősen diszpergált és atomizált állapotban és a 60 diszpergáló folyadék klóroldóképességét erősen felülmúló mennyiségben van a diszpergáló folyadékban jelen. A klórozó reakció gyorsasága következtében a kezelendő anyag az atomizált és diszpergált 65 klórnak gyakorlatilag teljes mennyiségét vegyileg leköti, mielőtt ideje volna feloldódni abban a folyadékban, melyben az anyag szuszpendálva vagy oldva van. A legjobb elméleti számadat szerint 0.454 kg 70 (egy font) klórnak 20 C°-on és atmoszférikus nyomáson 63.5 liter (16.8 gallon) vízre van szüksége, hogy azt telített oldat képzése mellett feloldja. A gyakorlatban azonban a fenti elméleti értéknél lényege- 75 sen kisebb koncentrációkat használtak, elemi klórnak klórozandó anyagokhoz való adagolásánál, ha a klórgáz kibuborékolását és ennek folytán bekövetkező elillanását el akarták kerülni. A talál- 80 mány szerinti eljárásnál ezzel szemben 0.454 kg (egy font) elemi klórt, mely atomizált állapotban 18.9 liter (5 gallon), tehát fentihez képest igen csekély vízmenynyiségben volt elosztva, eredményesen 85 használhattuk nyitott tartányokban gázhalmazállapotú klór felszabadulása nélkül. A víz és klór egymáshozképesti aránya tág határok között változhat, így pl. gazdasági szempontból kitűnő eredménye- 90 ket kapunk 0.454 kg (egy font) klórnak 30.2 liter (8 gallon) vízhez való keverésével. Az elemi klór szükségelt atomizálását bármely olyan megfelelő berendezésben végezhetjük, mely a klórnak a folyékony 95 diszpergáló közegben való kívánt finomságú diszperzióját létrehozni képes. Kiváló eredményeket ad az olyan készülék, melyben egy vagy több fúvóka van és az ilyen típusú készülékek közül előnyben 100 részesítendő az ejektor. Bármely kellőképen megszerkesztett ejektor használható e célra, mert az ejektor szívóhatása a klórt a folyadékba szívja és ez a jelenség az áramlás örvénylésével együtt létre- 105 hozza a klór diszpergálását és atomizálását. Ahhoz, hogy szívóhatást kapjunk, a folyadék abszolút nyomásának a klór abszolút nyomásánál alacsonyabbnak kell lennie. Az ejektorba betáplált folyadék 110 nyomása általában 1.05 és 2.46 kg/cm2 (15 és 35 font/négyzethüvelyk) között változik és előnyösen 1.40—1.75 kg/cm2 (20 és 25 font/négyzethüvelyk) körül van. A klór elegendő nyomás alatt kell, hogy legyen 115 ahhoz, hogy az ejektorba betáplálható legyen és az adott esetben használt klórnyomás igen tág határok között változhat,
