112891. lajstromszámú szabadalom • Egyenirányító kapcsolás

Megjelent 1935. évi szeptember lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112891. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Egyenirányítókapcsolás. N. Y. Philips' Gloeilampenfabrieken cég- Eindhoven-ben (Hollandia). A bejelentés napja 1934. évi március hó 29 ike. Hollandiai elsőbbsége 1933. éri április hó 29-ike. A találmány rád'óvevőkészülékekhez és egyéb ilyenfajta készülékekhez alkalmaz­ható egyenirányítókapcsolás. Ha rácsegyenirányítókapcsolást alkal-5 mázunk, az e kapcsolásnál szükséges le­zetőellenállás a rácskörrel összekötött rezgőkört jelentékenyen csillapítja. Ugyané hátrány mutatkozik, diódás egyenirányítás esetén is. Ekkor is az az 10 ellenállás, melynek mentén az egyenirá­nyítóit rezgéseknek feszültségesést kell létesíteniük a bemeneti körben, jelenté­keny csillaptíást eredményez. A jelzett hátrány úgy küszöbölhető ki, 15 hogy az egyenirányító bemeneti elek­tródái között levezető ellenállás és fojtótekercs soros kapcsolását alkalmaz­zuk. így a bemeneti kör csillapítása csök­ken ugyan, azonban a fojtótekercs "mene-20 veiben (pl. a hálózati transzformátor szó­rási mezői révén) olyan feszültségek in­dukálódnak, amelyek zavaró zörejeket idéznek elő. E zavarokat gyakorlatilag nem lehet a tekercs árnyékolásával ki-25 küszöbölni. A találmány szerint egy má­sodik fojtótekercset alkalmazunk, mely úgy van az elsőnek említett fojtótekercs­csel sorba kapcsolva, hogy a két tekercs­ben indukált zavaró kisfrekvenciájú fe-30 í zültségek egymást kiegyenlítik. Nagy­frekvenciájú rezgések számára a máso­dik fojtótekercs rövidre zárt, úgy hogy e rezgések számára a berendezés úgy hat, mintha a fojtótekercsek közül csupán 35 egy volna jelen. Kitűnt, hogy a második fojtótekercs révén nemcsak az indukált kisfrekven­ciájú zavarok küszöbölödnek |ki, hanem e fojtótekercs egyidejűleg a nagyfrekven­ciájú rezgések szűrőjeként is hat, ami a 40 ^készüléknek öngerjedésre való hajlamos­ságát jelentékenyen csökkenti. A rajz a találmány foganatosítási pél­dájának vázlatát mutatja. A rajzban az (1) egyenirányítóerősítő- 45 cső (2) katódájából és (3) elektródájából álló része kételektródás csövet alkot, me­lyet egyenirányítónak hasznosíthatunk, míg a (2) katódából, a (4) és (5) rácsok­ból és a (6) anódából álló részét az 50 egyenirányítóit rezgések erősítőjeként kapcsoljuk. A kételektródás cső elektró­dáival párhuzamosan (7) ellenállást és két (8) és (9) fojtótekercset kapcsolunk. A (7) ellenállással és a (9) fojtótekerccsel 55 párhuzamosan olyan (10) kondenzátort kapcsolunk, mely a nagyfrekvenciájú rez­gések számára rövidzárlatot alkot, a kis­frekvenciájú rezgések számára azonban nagy impedanciájú. 60 A kapcsolás következőképen működik: A nagyfrekvenciájú rezgéseket a (2, 3) kételektródás cső egyenirányítja. Az egyenirányított rezgések a (7) ellenállá­son át kisfrekvenciájú feszültségesést 65 idéznek elő, mely a (11) kondenzátoron; át az erősítő cső rácsát vezérli. A kételek­tródás cső elektródái közé iktatott inpe­dancia igen kevés csillapítást idéz elő a (12) bemeneti körben, mivel a (8) fojtó- 70 tekercs jelenléte következtében az impe­dancia igen nagy. A (8) fojtótekercs te­hát azt a csillapítást küszöböli ki, ame­lyet a (7) ellenállás különben előidézne. Azokat a kisfrekvenciájú zavarokat, 75 melyeket pl. a hálózati transzformátor a

Next

/
Oldalképek
Tartalom