112879. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményítőtartalmú anyag feldolgozására

_ 3 — tett keverékei előnyösebbek nagyszámú más ilyen összeállításnál, melyek szintén az említett csoportokba tartozhatnak, de költségességük vagy nehezebb beszerezhe-5 tőségük következtében gyakorlatilag kevésbbé alkalmasak. Keményítőnek nagyobb üzemben való előállítására a növényi kiindulási anyagot puhítás után őrléssel, kimosással, zú-10 zással, vagy másefféle folyamatokkal száraz vagy nedves állapotban feltárjuk. Erre a célra ismert eljárásokat és berendezéseket alkalmazhatunk. Ha például szárazon dolgozunk, akkor a száraz anya-15 got őrléssel vagy zúzással aprítjuk, úgyhogy finomszemcséjű, sőt esetleg poralakú anyagot kapunk. Ebben a száraz állapotban a kiindulási anyagot a találmány szerinti eljárásnak a fertőzmények 20 eltávolítása végett minden további járulékos feldolgozás nélkül alávethetjük. A nedves eljárásban a növényi anyagot először vízben és kénessavban duzzasztjuk ós azután zúzzuk vagy más módon aprítjuk 25 és ha a keményítő előállítására bármilyen gabonafajtát alkalmazunk, akkor a csirákat ismert módon eltávolítjuk. A keményítőtartalmú kiindulási anyagnak leírt előzetes feldolgozása után a ta-30 Iáimény értelmében az egész tömeget a fentemlített oldatok vagy elegyek hatásának vetjük alá, abból a célból, hogy a fertőzményeket feloldjuk vagy olyan vegyületekké alakítsuk át, melyek az oldó-35 szer és a reakciószer elegyóben oldódnak, vagy vízben oldhatatlanok. Ha a kiindulási anyagot salétromsav és alkohol fentemlített keverékével dolgozzuk fel, akkor a keményítőtartalmú tömeget a folyadék 40 hatásának bizonyos ideig kitesszük; ez az idő tág határok között, például 10 perc és több óra között változhat. A feldolgozás időtartama a növényi anyag tulajdonságaitól és a fertőzmények minőségétől 45 függ, melyeknek az oldódáshoz vagy átalakuláshoz különböző időre van szükségük. A keményítőtartalmú tömeget az oldószer és a reakciószer elegyével együtt tartályban olyan hőmérsékletnek tesszük 50 ki, mely a feldolgozásra használt folyadék, vagyis az oldószer- és reakciószerelegy forrpontjának felel meg, sőt a hőmérséklet a forrpont felett is lehet, amikor is nyomással dolgozunk. A feldolgo-55 zásra használt folyadék a fertőzményeket vagy feloldja, vagy oldhatatlanná teszi, amennyiben oxidálás, szubsztituálás és hidrolízis folytán a fertőzményekre másképpen hat, mint a keményítőre. A fertőzményekhez tartoznak, mint már említet- 60 tük, a hamu, lipoidok, pentozánok, a nem keményítőtartalmú polisacharidek és nitrogéntartalmú vegyületek, melyek a tömegben a keményítőpolisacharidekkel fizikai vagy vegyi kötésben vannak. A fel- 65 dolgozási folyamat alatt bekövetkező reakciók a fertőzményeket olyan vegyületekké alakítják át, melyek közül egyesek a feldolgozásra használt folyadékban oldhatók, míg más átalakulási termékek 70 a feldolgozásra használt folyadékban vagy vízben oldhatatlanok. Ezeken felül tiszta keményítőrészecskék maradnak vissza, melyek a feldolgozásra használt folyadékban természetesen szintén oldhatatlanok. 75 A feldolgozásra használt folyadékot, mely most a fertőzményeket vagy azok egy részét tartalmazza, a keményítőrészecskéktől, vagyis a polisacharidőktől és a növényi anyagnak esetleg még jelenlévő 80 részeitől tetszőleges ismert módon, például iszapolással, szűréssel vagy centrifugálással elválasztjuk. Miután a tömegből f a fertőzményeket tartalmazó folyadékot eltávolítottuk, ma- 85 radékként a keményítőpolisacharid részecskéket ós a visszamaradt növényi anyagot kapjuk. Utóbbi cellulózából és rostanyagokból, valamint az eljárással oldhatatlanná tett fertőzményekből áll. 90 Ezeket a végtermék kivánt tulajdonságai szerint a keményítőrészecskéktől 'tetszőleges módon elkülöníthetjük. Ha például száraz keményítőre dolgozunk, úgy a tiszta keményítőpolisacharid részecskéket 95 a cellulózamiaradóktól iszapolással, rákövetkező mosással, összegyűjtéssel és szárítással választjuk el. Ha viszont a keményítőpolisacharideket vízben akarjuk megkapni, akkor a tiszta keményítő- 100 részecskék és a visszamaradó anyag keverékét újból tartályba töltjük. A keményítőpolisacharideket forró vízben, vagy forró, hígított, 20%-os vagy még hígabb alkoholban vagy sóoldatban feloldjuk, míg az 105 oldhatatlan cellulózamaradékot a forró víztől, a hígított alkoholtól vagy a sóoldattól iszapolással, szűréssel vagy centrifugálással elválasztjuk. Ebből a második oldási fokozatból a vízben oldható száraz no keményíitőpolisaeharideket a felhasznált folyadékból, vagyis a vizből, ihigított alkoholból vagy sóoldatból kicsapással kapjuk meg. A vizben, sóban vagy alkoholban oldott 115 keményítőpolisacihiaridiekből a tiszta keményítőt a legkülönbözőbb használati célokra kitermelhetjük. így a keményítő-