112862. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogénelegyekből szénhidrogéndesztillátumok gyártására frakcionált desztilálással kontingensként kombinált frakcionált kondenzálással

Megjelent 1935. évi szeptember lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI M SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112862. SZÁM. — Xl/b. OSZTÁLY. Eljárás szénhidrogénelegyekből szénhidrogéndesztillátumok gyártására frakcionált desztillálással kontingensként kombinált frakcionált kondenzálással. Naamlooze Vemiootschap de Bataafsche Petroleum Maatschappíj cég- Haag-ban. A bejelentés napja 1934. évi október hó 17-ike. Hollandiai elsőbbsége 1933. évi október hó 28-ika. A találmány eljárás szénhidrogénelegyekből, pl. nyers kőolajból szénhidrogéndesztillátumok gyártására frakcionált desztillálással kontingensként kombinált 5 frakcionált kondenzálással. A nyers kőolajnak frakcionált desztillálással és/vagy kondenzálással több mindig magasabb forrpontszakaszú frakcióra — mint pl. benzinre, világítóolajra, 10 gázolajra, stb. — való felbontása már ismeretes, valamint az is, hogy ezeket a frakciókat közvetlenül ivágy redesztillálás vagy raffinálás után különböző rendeltetéssel hozták piacra. (Forrpont-15 szakaszon egy frakció kezdő és végső forrpontjai közötti hőfokintervalhim ér*endő). Az így termelt áruk egyik jellegzetessége a forrpontszakasz s az ipar mind-20 egyik terméknél megköveteli, hogy bizonyos hőfokhatárok között teljesen vagy részben átdesztilláljon. Tudvalevő, hogy a desztillálóüzem termékeinek forrpontszakaszait a laboratóriumban legtöbb-25 nyire az ú. n. A. S. T. M. módszerrel állapítják meg. (Lásd pl.: Proceedings of the 26 th Annual Meeting of the Am. Soc. for Testing Materials 1923; 665. és köv. lapok.) Ez a laboratóriumi módszer 30 nem adja az üzemi desztillálás tényleges menetének hűséges képét s ennek folytán a tényleges forrpontszakaszok ellenőrzésére nem eléggé megbízható. Ámbár már megállapították, hogy pl. egy o'yan vilá-35 gítóoláj, mely az A. S. T. M. módszerrel való ellenőrzéskor pl. 150°-nál kezd forrni, tényleg bizonyos kis mennyiségben 150° alatt forró alkatrészeket is tartalmaz, ezt a mennyiséget oly jelentéktelennek vélték, hogy nem gondoltak ezen tö- 40 kéletlenségnek jobb frakcionálással való kiküszöbölésére, mert az ezzel járó költségtöbbletet (a berendezés bonyolultabb volta, fokozott melegszükséglet) nem indokolta volna az a jelentéktelen hoza- 45 déktö'bblet, mely ennél a példánál a 150° alatt forró frakcióknál mutatkozott volna. Különböző desztilláló-üzemekből eredő különböző kőolajdesztillátumok forrpont- 50 szakaszainak terjedelmes ellenőrzése közben arra a meglepő megállapításra jutottunk, hogy egymást követő' frakciók forrpontszakaszainak átlapolása nem olyan jelentéktelen, mint ahogy azt eddig 55 hitték. Éles laboratóriumi frakcionálással megállapítottuk pl., hogy a forgalomban lévő világítóolajok mindig tetemes százaléknyi olyan alkatrészeket tartalmaznak, melyek nem a világítóolaj- 60 frakcióba, hanem az ez alatti frakcióba tartoznak. Némely esetben 25, sőt 40 tériogatszázaléknyi ilyen vforrpontszakaszátlapolást állapítottunk meg. Viszont az alacsonyabb frakciók, pl. benzin gyakran 65 tetemes mennyiségű magasabb (világítóolaj-) frakcióba tartozó alkatrészeket tartalmaz, ami igen hátrányos, mert ezek a nehezebb alkatrészek csökkentik a benzin illékonyságát és kopogásgátló saját- 70 ságát. Másrészt az értékesebb benzinalkatrészeknek az olcsóbb világítóolajban való eladása gazdaságilag hátrányos. A gázforrásokból, desztillálási gázokból, stb. elkülönített benzin gyártásánál 75 már alkalmaztak olyan éles frakcionálást, hogy a frakcionált benzin egyrészt gyakorlatilag mentes a túlságosan illó