112820. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

ÍM cjrjelent 1935. évi szeptember hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112820. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Elektroncső. Telefunkeu Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1933. évi junius hó 16-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi junius hó 18-ika. A találmány oly elektroncső, melynek katódája, a katóda és az áttört anóda kö­zött egy vagy több rácselektródája és az anóda mögött legalább egy további elek-5 tródája (torlasztó elektródája) van, mely többszörös szitaalakú. Ennek az utóbbi elektródáriak a. feladata az, hogy az anóda mögött elektron-tértöltést hozzon létre és hogy az anódáramkarakteirisztika lefoilyá-10 sát a negatív meredekség (eső jellegű karakterisztika.) értelmében befolyásolja. E hatás különbözőképpen hasznosítható. Az anódavisszahatás csökkentése és az anóda elektrosztatikus árnyékolása végett 15 a vezérlő elektródával szemben, az anóda és vearélőrács közé árnyékoló rácsot szok­tak iktatni. Ezzel csökkentik az anód­feszültség áthatását a vezérlő rácson ke­resztül és a cső belső ellenállását növelik. 20 Ennek az eljárásnak azonban határt szab az, hogy bár az árnyékoló rács szem­bőségének csökkentése tovább csökkenti az áthatást ós ezzel az anódfeszültség visszahatását a vezérlési folyamatra is. 25 másrészt azonban együtt jár ezzel cÜZ £L hátrány is, hogy a katódáról emittált áram mind nagyobb része jut az árnyé­koló rácsra és az anódáramkarakterisz­tika meredeksége csökken. Tehát az anód-80 visszahatás bizonyos maradékával és ez­zel együtt a karakterisztika oly lefolyá­sával kell számolni, melynél az anód­feszültség növekedésével az anódáram, is nő. 35 Ezt a hátrányt a találmány szerint úgy küszöböljük ki, hogy az árnyékoltráesú cső katóda-anóda szakaszát negatív ellen­állásként képezzük ki, pl. olyképp, hogy az anóda mögött, amelyhez célszerűen a csőre kapcsolandó legnagyobb feszültséget 40 vezetjük, további elektródát helyezünk el. melynek pozitív feszültségét az árnyékoló rács feszültségével egyezőnek, illetőleg az anódfeszültségnél kisebbnek választjuk és amely az anódán átbocsátott elektrono- í5 kat felfogja. Minél magasabb az anód­feszültség, annál nagyobb sebességgel ha­ladnak az elektronok az anóda nyílásain keresztül és annál kevésbé fordulnak vissza az anódát követő elektróda előtt 50 létrehozott tértöltés határán, hanem foly­tatják útjukat a torlasztó elektródáig. Ezzel az intézkedéssel tehát az elektróda­rendszer méreteinek és a feszültségeknek alkalmas megválasztásával elérjük, hogy 55 az anódáram a növekvő anódfeszültséggel kevésbé erősen vagy egyáltalán mem emel­kedik, sőt csökken. Ez a jelenség úgy is felfogható, hogy a csőnek az anódavissza­hatás következtében meglevő pozitív belső 60 ellenállását negatív, illetőleg előjelben 180°-kal elfordított ellenállással egyenlít­jük ki. Az árnyékoló rács alkalmazását ezzel azonban egyáltalán nem tettük feles­legessé, mert az árnyékoló rács arra is 65 való, hogy a vezérlő rács és az anóda kö­zötti kapacitást csökkentse. Tekintetbe kell venni azt is, hogy könnyebb árnyé­koló rács alkalmazása esetén a még meg­maradó csekély anód visszahatást az anóda 70 mögötti elektrontorlasztással úgy kom­penzálni, hogy a cső belső ellenállása vég­telen nagy legyen, mint nagy pozitív me redekségű karakterisztikákat még na­gyobb negatív meredekséggel befolyá- 75 solni. Az utóbbi eljárás egyébként a kap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom