112791. lajstromszámú szabadalom • Vasbetonfödém
— 363 — és mégis szilárd (a méretszámításnál kellően figyelembevehető és így a födém szerkezeti magasságának csökkentéséhez hozzájáruló) elemek alkalmazását teszi lehe-5 tővé. Végül a találmány az anyagmegtakarítások tekintetéhen még tovább megy, nevezetesen a vasbetontartók és az ezek közötti elemek tekintetében, a fent jelzett 10 módon elért megtakarításokon kívül, még a födémeknél előforduló faanyag, t. i. a fapadozatok párnafái tekintetében is célszerű elhelyezést és anyagmegtakarítást lehetővé tevő szerkezetet létesít. A talál-15 mány szerint ugyanis a vasbetontartók felső övének vagy fejlemezének szélein létesített hosszhornyokban, már eleve vagyis maguknak a vasbetontartóknak készítése közben, a párnafákat helyettesítő, egy-20 szerű léceket ágyazunk (betonozunk) be és ezeket úgy kötjük be, hogy a vasbetontartó ismeretes vasbetétkengyeleinek felfelé vezető ágait a lécek egy-egy furatán átvezetjük és visszahajlítjuk. A fapadoza-25 tok a párnafákat helyettesítő, a vasbetontartókban eleve megerősített lécekre, egyszerű és kedvező módon, közvetlenül szerezhetők, A rajzon a találmány szerinti födém né-30 hány megoldási példája látható. Az 1. ábra a vasbetontartó oldalnézete és a 2. ábra annak felülnézete. A 3. ábra olyr födém részleges keresztmetszete, melynél a vasbetontartók fejlemjezei 35 a párnafákat helyettesítő léceket hordanak, míg a tartók alsó végeit a födém alsó sík felületét alkotó vasbetonlemezek hidalják át. A 4. ábra oly födém részleges keresztmet-40 szete, melynél a vasbetontartók alsó végeit kót-kót téglasorból álló boltozatok hidalják át. Az 5. ábra alul és felül sík födém részleges keresztmetszete, ahol is a felső síkot (a 45 vasbetontartó fejlemezeivel együtt) alul bordázott, vasbetonlemezek alkotják. A 6. ábra végül oly födém részleges keresztmetszete, melynél a vasbetontartók közeit, alul is, felül is, két-két téglasorbói 50 álló boltozatok hidalják áit. Az 1. és 2. ábra szerint a vasbetontartónak, melynek (C) fejlemeze az (1) fesztávolságtól függő (b) szélességű, oly (G) gerinclemeze van, mely a fel fekvésektől a 55 közép felé, legalább is az (1) fesztávolság szélső negyedeiben, mint a bevezetésben jeleztük, ékalakúan vékonyodik. A feltüntetett példában a (G) gerinclemez az (1) fesztávolság belső része mentén állandó keresztmetszetű, innentől kezdve ([É] ré- M szeiben) pedig ékalakúan vastagodó; világos, hogy az (É) részek vastagodásiának mérve és hossza szintén az (1) fesztávolság szerint változik vagyis a fesztávolság nagyobbodása arányában növekszik. A vas- 65 betonitartó felfekvési tömbrészeiben, a koszorúgerendák bekötésére és a tartók elhelyezésének megkönnyítésére (R) üregek vannak. Ezenkívül a vasbetontartó gerinclemezének középső részében is (T) 70 takaréküregeket alkalmazunk, melyek a tartó súlyát csökkentik és a vasbetontartóhoz képest harántirányban áthaladó szerelvények elhelyezését teszik lehetővé. A vasbetontartók alsó végeit, a 3. ábra, 75 szerint alul sík födémet létesítő (V) vasbetonlemezek, a 4. ábra szerint pedig kétkét, lapjára fektetett, nagyméretű szabványos téglából alkotott (A) boltozat hidalja át. A (V) vasbetonlemezek (3, 80 ábra) ferdén lemetszett szélei illetve az (A) téglaboltozat támlapjai a vasbetontartók alsó, rézsútos (x) váll felületeire támaszkodnak. Az 1. és 3. ábra szerint továbbá a vasbetontartók alsó felében ha- 85 rántiránvú (L) lyukak vannak, melyek az első sík képzésére való (V) vasbetonlemezek vasainak vagy a téglákat körülfogó vasaknak bekötését teszik lehetővé. Míg a 4. ábra a leírt (A) téglaboltozatból 90 álló. alsó szerkezetnek közönséges, felső szerkezettel vagyis oly padozatszerkezeittel való kombinációját szemlélteti, amelyeknek (M) párnafái, a szokásos módon, a feltöltésbe ágyazottak, addig a 3. ábra szerint a 95 vasbetontartó (G) fejlemezének széleiben létesített hosszhornyokban a bevezetésben leírt módon, eleve megerősített, a párnafákat helyettesítő (P) léceket alkalmazunk, ami a. bevezetésben jelzett előnnyel 10 jár. Az 5. ábra alul és felül is sík födémet szemléltet, aholis az alsó síkot a 3. ábrához hasonlóan elhelyezett (V) vasbetonlemezek, a felső síkot pedig, a vasbetontartók IC (C) fejlemezeivel együtt, az alul bordázott (B) lemezek alkotják, melyeknek ferdén lemetszett szélei a tartók (C) fejlemezeinek ferde (z) vállrészeire támaszkodnak. A fi. ábra szerinti födém úgy alul, mint 11 felül (iA1 ill. [ED téglaboltozatot tartalmaz, melyeknek támlapjai, az 5. ábra lemezeihez hasonlóan, a vasbetontartó rézsútos, alsó és felső ([x] illetve fzl) vállfolüipf eire fekszenek fel. A felső (F) tégla- 11 boltozat, mely a vasbetontartók (C) fejlemezei közé szorul, természetesen, kisebb szélességű, mint a tartók gerinceinek alsó
