112771. lajstromszámú szabadalom • Fékmezős kapcsolás villamos rezgések keltésére és vételére

— 278 — ciós feszültségek az (Rg) ellenálláson levehetők, míg a nagyfrekvenciájú komponensek ebben a körben egymást kölcsönösen megszüntetik. 5 A találmány előnyös foganatosítására oly kapcsolás alkalmas, melyben mindkét fékező elektróda rezonanciarendszer ellentétes fázisban rezgő pontjaihoz kapcsolt. Azt tapasztaltuk, hogy emellett kü-10 lönösen előnyös oly elektroncsövet alkalmazni, mely mindkét sorosan kapcsolt fékmezőszakaszt közösen egyetlen kisütőrendszerben tartalmazza. Ebben a csőben az alkalmazás céljának megfelelően két 15 vagy több anóda (fékező elektróda) közös hengerfelületen van, mely anódák közös katóda és legalább egy, mindkét anódához azonos mértékben tartozó, célszerűen a katóda egész hossza felett elnyúló rács-20 elektróda felett elrendezettek. A kapcsolást villamos rezgések keltésére és vételére is használhatjuk. Ha a kapcsolást mint adót kívánjuk üzemben tartani, akkor a fogyasztót (antennát) a 25 két fékező elektródát összekötő rezgőkörrel csatoljuk. Ha a kapcsolást mint vevőt használjuk, akkor az egyenirányítással nyert modulációs feszültséget a rácskörbe iktatott 30 impedanciáról vesszük le. A fékmezős kapcsolást mindkét esetben (adó és vevő) a rácsfeszültség beszabályozásával hangoljuk, amire megfelelő eszközöket alkalmazunk. 35 Ezek a jellemzők megfelelnek a csövekkel szemben támasztott üzemi igényeknek. Az, hogy valamennyi anóda (fékező elektróda) ugyanazon körhengerfelületen legyen, azért szükséges, hogy valamennyi 40 anóda befolyása egyforma mértékű legyen és hogy az elektronpályák mértani hoszszai egymással megegyezzenek. Hogy a kapcsolás ellenütemű legyen, ahhoz legalább két fékelektróda szükséges. Egyen-45 letes mezőeloszlás végett kívánatos lehet, hogy kettőnél több fékező elektródát alkalmazzunk és azokat két csoportba kapcsoljuk. A kapcsoláshoz szükséges vezetői összekötések célszerűen a cső belsejében 50 vannak. Természetes, hogy az egyes elemek szigorúan szimmetrikus elrendezése különös fontosságú. A fékező elektródák kialakítása kétféle módon lehetséges. Ezeket az elektródákat, 55 yagy a henger tengelyére merőleges átmetszésekkel alakítjuk ki, mely esetben két, vagy több, egyenlő átmérőjű, koaxiális henger keletkezik, úgy amint azt a 2. ábrabeli megoldáson látjuk, vagy pedig a henger felületét a tengellyel párliuza- 60 mos metszésekkel osztjuk meg több szegmensre, úgy amint azt a 3. ábrabeli megoldás mutatja. Az első esetben a szimmetriaviszonyok javítása végett bizonyos körülmények között célszerű, ha a katóda 65 közepét a cső belsejéből kivezetjük és a katóda két felét egymással párhuzamosan kapcsoljuk. Nem szükséges, hogy az egyes fékelektródák egymásközt egyenlő nagyok legyenek, ha azonban több elektródát egy 70 csoportban foglalunk össze, akkor ügyelnünk kell arra, hogy a két csoport mindegyikében az elektródák összfeliilete egyforma nagy legyen. így pl. koaxiálisan elrendezhetünk négy egyforma hosszúságú 75 és egyforma átmérőjű hengert egymás mellett és összeköthetjük egymással az első és a harmadikat, illetőleg a másodikat és a negyediket. Vagy pedig alkalmazhatunk három hengert, amelyek közül 80 a középső kétszer olyan hosszú, mint a két egyforma hosszúságú külső és összekötjük egymással a két külső hengert. Hogy koaxiális hengereket, vagy párhuzamos tengelyű szegmenseket válasz- 85 tunk-e, az bizonyos mértékben azoktól a rezgő rendszerektől füigg, amelyeket a csővel összekötni kívánunk. Oly hullámhosszaknál, amelyek 1 méternél rövidebbek, célszerűnek bizonyult olyan rezgő 90 rendszer, amely egymással párhuzamosan kapcsolt drótokból áll. Ebben az esetben a szegmensszerűen megosztott elektróda jól vált be. Ekkor a fékező elektródákat egy párhuzamos drótvezetéken fellépő fe- 95 szültséghullám kihasasodó részében helyezzük el. Hogy az ellenütemű kapcsolás hatását kellő mértékben biztosítsuk, fontos, hogy a katóda és a két fékező elektróda, illetőleg elektródacsoport közötti 100 elektronpályák egymáson át ne hatoljanak. Ennek megakadályozása végett a találmány értelmében az egyes fékező elektródák közötti térben ernyőket rendezünk el, amelyek célszerűen fémből készül- 105 tek és üzemben állandó potenciálon vannak. Evégből az ernyőt például a katódával, vagy a ráccsal kötjük össze. Ilyen példakénti megoldást mutat a 4. ábra. Ott (K) az izzókatóda, (G) a rács- no elektróda, (Bl) és (B2) a koaxiális henger alakú két fékező elektróda. Ezek között van az (S) fémernyő, amely körgyűrű alakú tárcsa és a ráccsal összekötött. Az 5. ábra szegmensalakú fékező elek- 115 tródák esetére mutatja az ernyő alkalmazását. Ez esetben is az azonos alkatelemeket azonos hivatkozási betűkkel jelöltük.