112724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés élesztőnek a szellőző eljárás szerint való termelésére

— 90 — nálni, így pl. az első fázisban D = 1.03— 1.06, a.z utolsó fázisban D = 1.01—1.03 me-1 aszóidattal dolgozni. Ajánlatos továbbá a savtartalmat úgy szabályozni, hogy ez az 5 erjedés előhaladtával mindinkább csök­kenjen s így pl. a titrálási aciditás lak­musszial szemben az első fázisban 4—6°, az utolsó fázisban 0.2—0.6° legyen. E cél­ból az első fázisokban savat adagolunk; 10 aj következő fázisokban pedig, ha várakozás ellenére a savfok nem csökkenne egyen­letesen minden további nélkül, az ammon­szulfátból felszabaduló kénsavat ismert módon közömbösítő-szerekkel letompítjuk. 15 A szellőzés intenzitása fázisról-fázisra növekszik, az utolsó fázisban hektoliteren­ként egészen 12 m3 -ig. Az erjedő élesztőnek a következő fázis tápoldatához való adagolásakor a jó be-20 keverésre kell ügyelni. Ha az utolsó fázis­erjedést befejeztük, az élesztőt lecentri­fugáljuk és sajtoljuk. A helyett, hogy tisztakulturából kiin­dulva, azt az (1) erjesztőtartályban szapo-25 rítanók, a jelen kiviteli példa keretében közvetlenül lehetne 10.3.5 = 35 kg alkal­mas anyaélesztőt a (2) tartályba töltött tápoldatba keverni. 2. példa (igen jó kelesztőképességű 30 élesztő előállítása 60% termelési hányad­dal) 7 fázis. Az egyes fázisok és az egész erjesztés időtartama az 1. példáéval azo­nosak. «fx =0-03, d, =0*075, d3 ó7 (dc ) = 0-10 35 a = 10 kg szárazsuly. Az 1. példa szerint számolva, a következő értékeket kapjuk: qi = 11-97, q2 = 16' 16, q, =21-82, q4 = 80• 19, q5 = 40-75, q6 = 57"83, q7 = 87'13 kg élesztő (szárazsúly) 40 u = 29 * 2 cukor. zx = 34• 96, z, = 47-19, zs = 63-55, z4 = 88• 16, z6 = 119-00,z6 = 168-8, z7 = 245 • 6 kg cukor. A telep befogadóképességének megfele-45 lően az (u) és zi , . . z? értékek egy meg­felelő faktorral szorzandók s az így kapott számokból számíthatjuk ki tovább telje­sen az 1. példa szerint az egyes fázisok melasz-adagjait. A hőmérséket és a szellő-50 zést úgy szabályozzuk, hogy az egyes fázisokban az erjesztés menete a (q) érté­keknek megfeleljen. Az élesztő-időgörbe kis emelkedése folytán a hőmérséklet ala­csonyabban s a szellőzést is mérsékelteb­ben tartjuk, mint meredekebb élesztő-idő- 55 görbéjű, vagyis nagy élesztőtermelésű er­jesztéseknél. A jelen esetben a hőmérsék 22 és 28° között, a szellőzés az erjedő folya­dék hektoliterjeként 2 ... 7 m3 levegő között mozgott. A nitrogén- és foszfortar- 6Q falmú tápanyagokat a cukormennyiséggel arányosan adagoljuk. A jelen esetbein az alkohol kitermelése ajánlatos. Az 5. ábrán az egyes fázisokban fenn­álló, élesztősúly és cukorfogyasztás közti 6 ­viszonyt láthatjuk. Az élesztősúlyokat az ordinátákra, a fázisok elején adagolt cukormennyiségeket az abszoiszákra vit­tük fel. Az (a) vonal 0.10 értékű, a (b) görbe 0.155 értékű -nak felel meg. A (c) 70 görbe az eljárás gyakorlati, 1. példabeli foganatosításakor kapott tényleges érté­keket tünteti fel. A fáziséi j árási látszólag hasonlít a hozzá­folyató eljáráshoz, még pedig a tápanya- 75 gok fokozatos adagolása tekintetében. Ez­zel szemben azonban az a különbség, hogy a fáziseljárásnál a szaporodási folyamat több egymást követő növekedő térigényű részerjedésekre van felosztva, melyek kü- 8) lön-külön zárt szaporodási folyamatok, amennyiben minden egyes fázis elején az élesztőhöz — mint a régi bécsi eljárásnál — a fázishoz szükségelt egész tápoldat­mennyiséget adagoljuk s minden fázisban 85 a szaporodási folyamatot a fázis elején betáplált cukor teljes vagy majdnem tel­jes elfogyásáig folytatjuk. Míg a hozzá­folyató-eljárásnál és minden változatánál (talán az anyaélesztő-termelés első gene- 90 rációinak kivételével) a mindenkor el­használt tápanyagok pótlása révén végig ugyanazt vagy megközelítőleg ugyanazt a nagy hígítást tartják fenn, a fáziseljárás­nál mindegyik fázis elején a tápoldat az 95 egyes tápanyagokat aránylag nagy feles­legben tartalmazza. Az élesztőnek minden egyes fázisban rendelkezésére bocsátott tápanyagok mennyiségét nem az oldat térfogatához (vagyis a töménység szem- 100 meltartásával) viszonyítva, hanem úgy szabjuk meg, hogy a fázisról-fázisra növe­kedő élesztőmennyiség a legközelebbi fázisban egy bizonyos mennyiséggel növe­kedjék. A bécsi eljárástól a fáziseljárás 105 igen lényegesen különbözik abban, hogy fázisról-fázisra nagyobb folyadék-mennyi­ségekhez jutunk, amennyibein az előző fázisban termelt élesztőt (szeparálás nél­kül) úgyszólván a következő fázis indító- 110 élesztője gyanánt használjuk fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom