112647. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázok kénmentesítésére
— 2 — alaktest, amely 45% kénnel van telítve, pl. 13 egymásután következő gáztisztítási periódus folyamán ~ (melyek közt ugyanannyi, levegővel foganatosított regenerá-5 lást hajtottak végre) a következő kénmennyiségeket vette fel: 6°/0 -i- + 6% H~ + ő°/« + 5 °/o + + 3«V. + »•/, + 2% + 1 % + l°/o + 0.5",o + + 0.5»/o = 45o/o Ezután ezt az alaktestet a toronyból vagy a szekrényből ki kell venni és a vashidro-10 xidot a kénnek valamely oldószer, pl. szénkén eg segélyével való kioldása útján a kénhidrogén megkötésére újból alkalmassá kell tenni. A csatolt rajz 1. ábráján vázlatosan egy 15 tisztítótoron vbaii helyet foglaló legalsó (a) alaktest rétege látható, mely iiv módon 45% kénnel telített alaktestekbol áll. Az ezek felett fekvő (b) alaktestek az (a) alaktestek által előtisztított gázzal kerülnek 20 érintkezésbe, mely gáz már csak kevés kénhidrogént tartalmaz, amelynek megkötésére a (b) alaktestnek már külső rétege is elegendő és ennek folytán ezeknek az alaktesteknek belseje vasszulfiddá nem, 25 vagy csak nagyon tökéletlenül alakul át. A szulfidképződés még kisebb mértékű az ezek felett fekvő (c) rétegben, melyben a gáz kénhidrogéntartalma még kisebb. Ha már most a toronyban az összes ré-30 togekot levegővel regeneráljuk, akkor az (a) rétegnek, mely teljesen telített alaktestekből áll, teljesen regenerálódnia kellene és az ennek folytán kivált elemi kén egyenletesen oszlana el az egész alak-35 testbe beágyazódva. Minthogy a (b) réteg alaktestei vashidroxidból álló kénmentes magot tartalmaznak, amely körül a sok váltakozó kénmegkötés és kénleválás folytán tömör kénhéj képződött, mely a gáz 40 behatolását nem engedi meg, a tisztítandó gáz már nem képes arra, hogy ezeket a (b) alaktesteket teljesen átjárja, mikor ezek a (b) alaktestek az (a) alaktestekből álló réteg eltávolítása után a legalsó réte-45 get alkotják. Ennek folytán a (b) alaktestek már nem dúsíthatok az előbbi nagy kéntartalomig, hanem 45% helyett pl. már csak 35% ként képesek felvenni. Még csekélyebb a kénfelvétel a (c) réteg. 50 ben, melynek alaktesteiben a kénlekötés és kénleválás folytonos változása folyamán igen vékony, de tömör kénhéj képződik, amely nagy vasoxidhidrátmagot burkol. Ezek az alaktestek, mikorra, a torony 55 aljára kerültek, pl. már csak 25% ként tudnának felvenni. A káros kénhéjképződés okául tehát a gyakori tökéletlen kénlekötést és a gyakori kénleválást, mely a levegővel való regenerálás folytán következik be, kell tekintenünk. 60 E felismerés alapján a találmány szerint a tisztítótestek regenerálását úgy foganatosítjuk, hogy csak olyan alaktesteket regenerálunk, melyekben az egész vashidroxid vasszulfiddá alakult át. A talál- 65 mány szerinti eljárást, az adott esetben alkalmazott tisztitórendszernek megfelelően, különbözőképpen foganatosíthatjuk. Toronyszerű és más olyan tisztítóberendezéseknél, amelyekben az alaktestek las- 70 sáriként közelebb kerülnek a gázbeömlés helyéhez, mint ahogy ezt fent ismertettük, a gázbeömlés szomszédságában, illetve az ahhoz legközelebb fekvő alaktesteket, gyakrabban kezeljük oxidáló levegővel, 75 azaz gyakrabban regeneráljuk, mint a gázbeömlés helyétől távolabb fekvő testeket. Ezzel elérjük, hogy gyakorlatilag mindig csak a teljesen kénnel telített, csak vasszulfidot tartalmazó alaktesteket regene- 80 ráljuk, míg a kénnel csak részben telített, magjukban még vasoxidhidrátot tartalmazó alaktesteket ritkábban és ennek folytán az eljárás sikere szempontjából ártalmatlan számban regeneráljuk. 85 E célból a találmány szerint a tornyot több egymás fölött fekvő szakaszra osztjuk és a regeneráló levegőt ezekbe a szakaszokba bizonyos megszabott terv szerint engedjük beáramolni, miként ezt pl. váz- 90 latosan a csatolt rajz 2. ábrája mutatja. A .gázbeáramoltatás tervét a tisztítandó gáz minéműsége és kéntartalma szerint kí sérJetileg állapítjuk meg és ez a terv magában foglalja az egyes áramoltatások 95 időtartamát és időbeosztását. A 2. ábrán az 1—18. számok a regenerálási periódusok számát adják meg, azaz ennél az eljárási módnál váltakozva tizennyolcszor gázt és tizennyolcszor regeneráló levegőt 100 vezettünk a toronyba. E tizennyolcszor]' váltakozásnál azonban a levegőt a toronyba nem mindig ugyanazon a szinten vezettük be. hanem az egyes szakaszokat különböző számú alkalommal áramoltattuk 105 át levegővel. A legalsó (a) szakaszba minden egyes alkalommal, az ezzel szomszédos (b) szakaszba azonban csak a 3., 6., 9., 12., 15. és 18. alkalommal, illetve regenerálási periódusba vezetünk be levegőt, az no (a) szakaszba bevezetett levegővel együtt. A (b) szakasz fölött levő (c) szakaszba levegőt csak a 9. és 18. regenerálási perió-
