112632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tárgyak szárítására vagy kondicionálására
forog, az áramot a fűtőelemhez tápláló forrást két (34, 35) gyűrűvel szereljük fel (1. ábra), melyeket a (8) tárcsához (3. ábra) erősítünk és amelyek (36, 37) csú-5 szókefékkel érintkeznek (1. árba). A keféket alkalmas módon a fővezetékkel, a (25, 26) huzalokat pedig a gyűrűkkel kötjük össze. Azt találtain, hogy a szárítás alatt gőz •0 keletkezik a szivarkákból; ennek a szárító kamrákból való eltávolítására (38) nyílásokat képezünk ki a (7) kamrák hossza mentén (3. ábra). Túlnagy hősugárzási veszteségek elkerülésére a berendteaés 15 legnagyobb részét (39) köpenybe burkoljuk (4. ábra), melyben a hőt alkalmas (40) hőszigetelő anyaggal tarthatjuk vissza. Annak megvilágítására, hogy a villanyáram példaképen hogyan halad-20 hat az egyik fűtőelemtől a másikhoz, az 5. ábrán hat kamrát külön megszámoztunk (49, 50, 51, 52, 52, 53 és 54). A dob egyik oldalán a (31) darabok az (50, 51) kamrák fűtőelemeit és az (52, 53) kamrák 25 fűtőelemeit kötik össze. A dob másik oldalán, azonban a (31) darabok a (49, 50) kamrák fűtőelemeit, illetve az (51, 52) és (53, 54) kamrák fűtőelemeit kötik össze egymással. 80 Minthogy a szivarkákat akként akarjuk szárítani vagy kondicionálni, hogy azok hosszmenti felületeihez egyformán vagy lényegileg egyformán hőt vezetünk, a feltüntetett berendezésnél úgy 35 kell állandóan váltogatni azokat a pontokat, melyekben a szivarkák felületei a (7) szárító kamra (5. ábra) fűtött felületeivel érintkeznek, hogy a hő egyenletesen érje a szivarkák hosszmenti felüle-40 teit. Az ábrázolt megoldásnál, ha a szárító vagy kondicionáló berendezés működésben van, a (8, 9) tárcsák (2. ábra) forognak. Láthatjuk, hogy amint a tárcsák a kamrákat körbe viszik, a szivarkafelú-45 letek és a fűtött kamrafelületek közös érintkezési pontjai állandóan változnak, mert a csőalakú kamrák belső átmérője nagyobb a szivarkák átmérőjénél. E hatás következtében a szivarkák szárítása vagy 50 kondicionálása eredményesebben történik, minthogy az a pont, melyet a legnagyobb meleg ér, vagyis a szivarkafelületek és a fűtött kamraifelületek közti érintkezési pont, állandóan változik. A legnagyobb 55 meleg tehát a szivarkák középvonala felé állandóan más és más sugár mentén halad, úgy hogy mialatt a tárcsák egyszer körülfordulnak, a szivarka felületének minden pontja az ismertetett hatásnak van kitéve. Láthatjuk, hogy ezzel a mód- 60 szerrel a szivarkákat egyenletesen szárítjuk vagy kondicionáljuk, minthogy a szivarkák szárítása alatt a hosszmenti felületekhez jutó hő kiterjedésre kényszeríti a szivarkákban levő levegőt, mely a lcg- 65 kisebb ellenállás helyén (nevezetesen a szivarkák végein) távozik. A szivarkák közepéről eredő nedvesség is tehát a szivarkák végeinél vonul el, miért is utóbbiak a szivarkák legutoljára száradó ré- 70 szei. A szivarkák végei tehát szárítás alatt valamivel nedvesebbek, mint a szivarkák közepe és így a végeknél a hátrányos túlszárítást (mely törést és a dohány kihullását okozná) vagy behorpa- 75 dást elkerüljük. A találmányt természetesen sok egyéb •módon is megvalósíthatjuk. Így pl. a szivarkákat a szárító kamrán át szállító (6) vályúk helyett a szivarkákat az adagoló 80 helyről barázdás kerék segélyével is odavihetjük a szárító kamrához. A szivarkákat lökőszerv segélyével vehetjük le a barázdás kerékről ós tolhatjuk be a (7) kamrákba. Ekként, amint a szivarkákat egymás után betoljuk a (7) szárító kamrába, a megelőző szivarkák hosszuk irányában áthaladnak a kamrákon, míg ezek kivezető végén ki nem esnek. Ilyen megoldásnál azonban, ha a szivarkák adagolása 90 esetleg szünetel, olyan eszközökről kell gondoskodnunk, melyek a szárító kamrák működését továbbra is fenntartják, hogy a kamrába már bejutott szivarkák pontosan az előírt ideig maradjanak a kamrá- 95 bari. E nehézség kiküszöbölésére arra az esetre, ha a szivarkaadagolás szünetel, olyan eszközöket léptethetünk működésbe, melyek pótcikkeket, pl. „vak" szivarkákat adagolnak a szárító vagy kondicionáló 100 kamrába a normális adagolás megszakítása alatt. Ily esetben további eszközöket használhatunk a pótcikkek kiválasztására a szárító vagy kondicionáló kamrából kikerülő termékből, valamint azok vissza- 105 vitelére abba a helyzetbe, melyben a pótcikkek készenlétben vannak ahhoz, hogy azokat szükség esetén ismét a kamrába lehessen adagolni. A szárító vagy kondicionáló kamrák 110> belső mérete, ha kívánatos, lényegileg egyenlő lehet a szivarkák átmérőjével, amikor is a szivarkák hosszfelületeinek minden pontja érintkezik a kamrák fűtött felületeivel és így a szivarkákat a hossz- 115, felületeikhez egyformán vagy lényegileg egyformán vezetett hő szárítja vagy kondicionálja.
