112617. lajstromszámú szabadalom • Talpfakapocs

Megjelent 1935. évi a

Ugusztus hó 1-én. MAGTAR KIRÁLYI #EEjI| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112617. SZÁM. — V/a/l. OSZTÁLY. Talpfakapocs. Scliadel Albert magántisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1934. évi november hó 17. A találmány a gyakorlatban „szárnyas kapocs" néven ismert, vagyis olyan talpfakapcsokra vonatkozik, melyek gerincből és a gerinccel kapcsolódó, külön-5 álló szárnyakból állnak. Ezeket a kapcsokat úgy használják, hogy előbb a gerincet és azután a szárnyakat verik be a talpfa bütüjébe. A tapasztalat azt mutatta, hogy az 10 ilyen szárnyas kapcsok beverésénél a gerinc és a szárnyak végein a fában ékalakú üregek képződnek, melyekből esetleg repedések keletkezhetnek. A kapcsokkal végzett beható kísérlettek arra az 15 eredményre vezettek, hogy az üregeket és az ezekből esetleg kiinduló repedéseket az okozza, hogy a gerinc és a szárnyak végei az eddigi kapcsoknál tompák voltak. Ellenben ez a jelenség tökéletesen kiküszö-20 bölhető, ha a gerincet és a szárnyakat nemcsak alsó részükön, hanem végeiken is kiélesítjük. Az így kiképzett kapocs gerince és sziárnyai a fába könnyen és akadálytalanul behatolnak, anélkül, hogy 25 a régebbi kapcsoknál tapasztalt üreg- és repedésképpződés mutatkoznék. A mellékelt rajz a találmány szerinti szárnyas talpfakapocsnak pédaképeni foganatosítási alakját mutatja. Az 80 1. és 2. ábra a gerinc oldal- és felülnézete, a 3. és 4. ábra egy szárny oldal- és felülnézete, az 5. ábra az összeállított kapocs felülnézete. A 35-6. és 7. ábrákon vázlatosan az ismert és a találmány szerinti kapcsok működését szemléltettük. A kapocs ismert módon az (1) gerincből és a (2) szárnyakból áll. A gerincben 40' és a szárnyakban a fába bevert kapocsnál (5. ábra) egymással kapcsolódó (3, 4) hasítékok vannak. Mind a gerincen, mind a szárnyakon az (5, 6) merevítő bordákat alkalmazhatjuk. 45 Eddig az (1) gerincet ós a (2) szárnyaklat csupán alul élesítették meg, vagyis (a) végeik (6. ábra) tompák voltak. Ha az ilyen kapcsot a fába beverték, akkor az (a) felület mentén az ékalakú (b) üreg kép- 50 ződött, mely esetleg a (c) repedésben folytatódott. Ez a körülmény természetesen hátrányos, mert az ilyen kapocs, melynek rendeltetése a fában már meglevő repedéseik összetartása, újabb repedéseket okoz- 55 hait. A találmány értelmében ezt a hátrányt úgy kerüljük el, hogy vagy osak az (1) gerincnek vagy pedig előnyösebben mind az (1) gerincnek, mind a (2) szárnyaknak 60 a fába a bütüfelületre merőlegesen behatoló (7, 8) végfelületeit is kiélesítjük. Az így kiképezett gerincnek, illetve szárnynak a fába való beverósekor a régebbi kapcsoknál mutatkozó üregképződés (7. 65 ábra) és repedést okozó feszültség elma-