112609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teztilanyag, illetve textiláruk előállítására

Megjelent 1935. évi augusztus hó 1-én. mítri wmmm Mtfsjfo SZABADALMI 112609. SZÁM. — XIV/a/l. OSZTÁLY. Elj&íáfe textilaüyág, illetve textiláruk előállítására,, Péntek Zoltán Gyula grafikai rajzoló Budapest. A 'bejelentés napja 1934. évi május hó 28-ika. A találmány eljárás textilanyaga illetve textiláruk (fonalak, zsinór, kötél, szalag, nemez, impregnált lapok, posztó, szövet, textilanyagú lábbeli, textilbetéttel mere-5 vített kerékabroncs, hajtószíj stb.) előállítására mindenféle állati vagy emberi szőrből vagy hajból. A szőrnemű anyagok közül a textiliparban eddigelé a legkiterjedtebben a juhok 10 gyapját alkalmazták, amelyek ú. n. „valódi gyapjúszálakból" és felszőröfeből állanak. A valódi gyapjúszál egyéb szőröktől abban különbözik, hogy nincsen velőálloinánya és hogy a hámsejtek pikkelyek 15 alakjában és zsindelyszerűen helyeződnek egymásra. E szempontból a gyapjút termelő juhokat három csoportra osztották, nevezetesen kizárólag valódi gyapjúszálakat termelő valódi- vagy fürtös-gyap-20

jas juhokra, valódi gyapjúszálakat és fölszőröket együttesen termelő kevert-gyapjas juhokra és végül olyan (különösen angol) juhokra, melyek kizárólag felszőröket termelnek, amelyek a valódi gyapjú-25 szálaktól abban különböznek, hogy egyéb állati szőrökhöz hasonlóan szőrvelőt tartalmaznak. Mint már ebből a megkülönböztetésből is látható, eddigelé a legnagyobb súlyt a velőnélküli, ú. n. 30 valódi gyapjúszálakra helyezték. Ezzel szemben a találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a textilanyag, illetve az abból készítendő különböző textiláruk vagy textilanyagot tartalmazó 35 egyéb (pl. fent jelzett) áruk tartóssága, azaz hoisszú élettartama, továbbá általános mechanikai és kopási szilárdsága szempontjából sokkal előnyösebek az olyan szőrök és hajak, melyek szőrvelő jiiket részben vagy egészen megtartották. 40 Ehhez képest a találmány szerint egyrészt velőállományú szőrből és hajiból indulunk ki, másrészt a textiliparban magukban véve szokásos különböző feldolgozási folyamatok során arra ügyelünk, 45 hogy a velőállomány legalább résziben megmaradjon. A kiindulási anyag szempontjából megkülönböztetjük az ú. n. „élőszőrt", a „holtszőrt" és az „üres szőrt". Az utóbbi az, 50 mely a találmány értelmében mellőzendő, viagyis az olyan szőr, mely velőállományt többé nem tartalmaz, még pedig ama körülmény folytán, hogy annak akár a bőrről való eltávolításánál, akár az 55 egyéb feldolgozás (tisztítás, illetve mosás, főzés stb.) alkalmával használt vegyszerek, azaz maró folyadékok, pl. többékevésbé erős lúgok és savak hatása a velőál'lományt elpusztította. 60 Élőszőr az, amelyet az élő állatról vagy a levágott, de még ki nem hűlt állatról vágtunk le, míg holt szőr az, melyet az el hullott vagy levágott állatról lefejtett bőrről később távolítottunk el. Ha a tex- 65 tilanyag, illetve áru rendkívüli tartósságára és szilárdságára (pl. húzó vagy szakítási szilárdságára) igen nagy súlyt helyezünk, akkor annak előállításához a találmány értelmében kizárólag élőszőrö- 70 ket használunk fel, míg más esetekben a holtiszőrrel is beérhetjük, mely az eredeti velőállománynak még legalább egy részét. noiha legyöngült életerővel, de mindenesetre tartalmazza. A velőállomány 75 szempontjából az élőszőr fontos sajátsága, hogy abban a szőrvelő továbbra is, igen hosszú ideig, mintegy „élve marad",