112519. lajstromszámú szabadalom • Köpenyes csúcslövedékek

31 egjelent 1935. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112519. SZÁM. — XIX/c. OSZTÁLY. Köpenyes csúcslövedék. Weiss Manfréd acél- és fémművei r.-t. cég Budapest. A bejelentés napja 1934. évi április hó 21-ike. A találmány gurulatbizitos csúcslövedók, főleg kézi és gépfegyverekhez és lőgyakorlatoknál való használatra. A gurulatbiztos lövedékkel szemben 5 tudvalevőleg azt a követelményt támasztják, hogy felcsapódáskor darabokra szakadjanak, melyek kisebb tömegük és szabálytalan, tehát nagy légellenállással találkozó alakjuk folytán a felcsapódás 10 helyétől csak kis távolságokra jutnak és hamar ártalmatlanokká válnak. A lövedékkel szemben támasztott e követelmény célja, hogy az egész lövedéknek a gurulat keletkezésére alkalmas, a felcsapódás 15 helyétől kiszámíthatatlan irányban való továbbhaladását meggátolja. Ismeretesek már oly gurulatbiztos lövedékek, mtelyek egyetlen közös köpennyel burkolt, több részből álló vagy ferde és 20 egymással célszerűen felvátlva ellentétes irányú bemetszésekkel ellátott magot tartalmaznak és ezek a lövedékek a kívánalmaknak a régebben használatos ogivális, azaz tompahegyű alakban jól meg is 25 feleltek. Mikor azonban az ilyen lövedékeket a napjainkban használatos úgynevezett csúcslövedék, azaz olyan lövedék alakjában óhajtottuk készíteni, melynél a löve-Í5U dék tengelymenti keresztmetszetét határoló, a lövedék legnagyobb átmérőjű részétől annak csúcsáig terjedő görbe sugara a kaliber (azaz legnagyobb lövedékátmérő) ötszörösénél nagyobb, meglepess léssel kellett tapasztalnunk, hogy e lövedékek az eddig ismeretes miagkiképzélssel már nem voltak gurulatbiztosiak. Az ilyen lövedékek ugyanis felcsapódáskor nem mindig szakadtak szét, hanem gyakran útjukat pályájuktól kiszámíthatatlan 40 irányban eltért teljes lövedékként (Geller) folytatták. E tény okának kikutatása céljából végzett hosszantartó kísérleteink eredményeképen kiderítettük, hogy melyek azok a 45 feltételek, melyek teljesítése esetén a fentemlített alkatú csúcslövedékek is teljesen gurulatbiztosiakká válnak. Azt találtuk ugyanis, hogy a lövedék szétválására döntő hatású tényező az első, 50 tehát a lövedék csúcsához legközelebbi magbemetszés ferdeségének hajlásszöge. E bemetszés síkjának a lövedék tengelyére merőleges síkkal bezárt hajlásszöge az eddig ismeretes lövedékeknél kb. 28° 55 vagy annál kisebb volt, mi pedig most azt találtuk, hogy e szögnek 28°-nál nagyobbnak, sőt célszerűen 33°-nál is nagyobbnak kell lennie, hogy a csúcslövedék gurulatbiztos legyen és igen jó ered- 60 ményeket értünk el oly bemetszésekkel, melyek ferdesége 47° volt. A többi bemetszések ferdesége tapasztalataink szerint igen tág határok közt változhat, anélkül, hogy a lövedék felcsapódáskori szétszaká- 65 dását számottevő mértékben befolyásolná* Azt találtuk továbbá, hogy olyan csúcslövedékeknél, melyeknél a köpeny a mag csúcsát (önmagában véve ismert módon) szabadon hagyja, azaz melyeknél a nyi- 70 tott köpenyrész nem a lövedék fenekén, hanem csúcsán van, a legelső bemetszésnek előnyösen olyan távolságban kell a köpeny esúcsfelöli végétől kezdődnie, azaz e metszésMület a lövedékcsúcshoz legko- 75 lebbi pontjának olyan távolságban kell a köpeny nyitott végétől lennie, mely kisebb a köpeny szokásos méretű csúcsnyílása át-