112491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás áramok erősítésére

Megjelent 1935. évi jiilius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112491. SZÁM. VÍI/j. OSZTÁLY. Eljárás áramok erősítésére. Dr. Krawinkel Güiither mérnök Berliii-Lichterfelcle-Ostbaii. A bejelentés napja 1934. évi augusztus hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi október hó 25-ike. Az egészen nulla frekvenciáig, ZLZ&Z egyenáramig terjedő összetett váltakozó áramok erősítésére való erősítőket közvetlen erősítés alkalmazásakor egyenáram-i 5 erősítőknek szokták nevezni. Ha nagymértékű erősítés elérésére többfokozatú erősítést alkalmaznak, minden ismert egyenáramerősítőnek RZ cLZ alapvető hibájaj van, hogy az erősítők nemcsak a bevezető 10 érintkezőkre vezetett, felerősítendő feszültséget erősítik meg, hanem a rács-, katóda- és anódafeszültségeknek a gyakorlatban soha el nem; kerülhető ingadozásait is. Ennek az a következménye, 15 hogy nagyfokú erősítésnél pl. az első rácselőfeszültségnek már kis változásai is elegendők a végcsövekben a munkapont lényeges eltolásához és már rövid üzemidő után a végcsövekben zárás létesítéséhez. 20 Ez az alapvető hiba az egyenáramerősítőknek nagyfokú erősítéshez való felhasználását eddig megakadályozta. A találmány értelmében az egyenáiramerősítőkinek ezt a hibáját kiküszöböljük, 25 minthogy az erősítőt olyanra készítjük, hogy különbséget tudjon tenni a kívánt és nem kívánt feszültségingadozások között és az utóbbiak az erősítőben kiküszöbölődjenek. 30 Az 1. ábra a találmány egyik példaképeim megoldási alakját tünteti fel. A két (Rl, RÍ') csövet az (Egl, H) és (Eal) rács-, katóda-. illetve anódafeszültségek táplálják, (rgl, rgl'. ral') ós (ral) a rács-85 és anódaellenállások. Az (Rl') cső (d) anódapontja az (Eg2) ellentelepen át az (R2') cső rácsához van kapcsolva, e eső anódája pedig az (Rl) cső (e) anódapontjáíhoz van kapcsolva. Tehát az (ral) anódaellenállás az (Rl) és (R2') csövek 40 közös ellenállása. A találmány értelmében szükséges, hogy aiz egymásután kapcsolt (Rl') és (R2') csöveknek ugyanakkora legyen az erősítése, mint az (Rl) csőnek. Az erősítő úgy működik, hogy az 45 (a—Íj) bevezető érintkezőkre az erősítendő feszültség ellenfázisban hat. Minthogy a felső erősítőágban az (Rl) csövön át, az (rgl) ellenálláson lévő feszültség fázisa csak egyszer fordul meg, az alsó erősítő- 50 ágban a két egymás mögé kapcsolt (Rl' R2') csövön át azonban az (rgl') ellenálláson lévő feszültség fázisa kétszer fordul meg, az (a—b) bevezető érintkezőkön az ellenfázisú gerjesztés okozta megerősített 55 feszültségek az (ral) ellenálláson és így az (e—f) kivezető érintkezőkön is egymással összeadódnak. Ha viszont pl. az (Egl) rácsfeszültség megváltozik, akkor ez a feszültségingadozás az (Rl) és (Rl') csövek 60 rácsaira egyenlő fázissal hat és a fellső és alsó ágban azonos erősítésfok alkalmazása esetén az (iral) ellenálláson nyilvánvalóan kompenzálódik, vagyis kiküszöbölődik. Ilymódoin; az (a—b) bevezető érint- 55 kezőkhöz ellenfázissal vezetett feszültségeket a kívánt módon megerősítjük, a inemkívánt feszültségingadozásokat pedig elnyomjuk. Az előbbiekben kifejtett alapelvnek sok- 70 féle alkalmazása lehetséges. A 2. ábra pl. háromfokozatú egyenáramerősítőt mutat, melynél a katódák különböző egyenáramú potenciálon vannak. A felső ágban sorosain kapcsolt három cső, a:z alsó ágban pe- 75 dig négy cső van. A találmány érteűimlébe.n szükséges, hogy a felső ós alsó ág erősítési foka egyenlő legyen. Az alsó ág két-