112490. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső és annak kapcsolása villamos rezgések erősítésére

— 2 — nek revezendő készülék ama szervét értjük, melyből az elektroncső üzemszerű használata esetén (mint p!. az eddig ismeretes elektroncsövek kaíödaiból) elek-5 tronok lépnek ki, tekintet nélkül azonban aira, hogy lilépésüket m okozza, ís hogy a szerv milyen potenciálra van vagy lesz kapcsolva. Elektron fel vevőszei'ven vagy elektronfelfogószerven az elk-10 troncső ama szervét kívánjuk érteni, mely az elektronforrásból kilépő elektronok felfogására, azaz az elektronáramlás képviselte villamos áramnak a térből anyagi vezetőbe, pl. fémdrótba, történő 15 átvitelére való, mint pl. az ismeretes elektroncsövek anódáfi. Elektronpályának pedig az elektroncső összetartozó, azaz együttműködő egy-egy elektronforrása és elktronfelfogószerve közötti teret fog-20 juk nevezni, melyen az elektronforrásból kilépő elektronok az elektronfelvevő szervhez vezető útjukban áthaladnak. Az elektronpálya tehát az elektroncső működésekor vezető, és pedig úgynevezett 25 „térvezető" szerepét tölti be, minthogy az áram az elektronforrás és elektronfelvevőszerv közt rajta halad át. Segédelektródának olyan szilárd vezetőt kívánunk nevezni, mely az elektronpályában 30 fekszik, vagy legalább abba benyúlik, rácsnak pedig olyan áttört segédelektródát, mely az elektronokat feszültségmentes állapotában átengedi, azaz azoknak az elektronforrástól az elektronfelvevő-35 szervhez való áramlását megengedi. Katódának valamely elektronpálya, illetve a találmány szerinti cső, amaz elektronforrását fogjuk csak nevezni, mely a kimenő (erősített) áramkör negatív sarkát van 40 hívatva alkotni, míg anódának valamely elektronpálya, illetve a találmány szerinti cső amaz elektronfelfogó szervét fogjuk csak nevezni, mely a kimenő áramkör pozitív sarkát van hivatva al-45 kötni. Vezérlőrácsnak pedig azt a rácsot fogjuk nevezni, melyhez a bemenő áramkör egyik sarka kapcsolandó. Az „ernyő" szóval az elektroncsőben vagy annak búráján elhelyezett olyan célszerűen ve-50 zető anyagból álló szervet vagy réteget fogunk megjelölni, mely az elektronok és vagy elektrosztatikus erővonalak útjának vagy számának, adott esetben a reá kapcsolt feszültség segélyével, J/aló 55 befolyásolására képes. Sorbakapcsolt elektronpályákon olyanokat kfvánunk érteni, melyek különnemű szerveik (tehát elektronforrás és elektronfelfogószerv), párhuzamosan kapcsoltakon pedig olyanokat, melyek egy- 60 nemű szerveik '(tehát elektronforráselektronforrás és elektronfelvevőszervelektronfelvevőszerv) útján vannak vezetőileg, pl. fémes vezetővel, egymáshoz kapcsolva. 65 Bejövő áramkörnek azt nevezzük, mellyel az elektroncső rendeltetésszerű kapcsolása esetén az. erősítendő áramok vagy rezgések a esőbe bevezettetnek, kimenő áramkörnek pedig azt, melybe a 70 csőben erősített áramokat hasiznosító szerv, pl. kiinenőtransziformátor, van kapcsolva. Fenti elnevezéseket használva, világos, hogy az eddig ismeretes elektroncsövek- 75 ben az erősítés egy-egy fokozatban mindig vagy egyetlen, vagy a kimenő áramkörben egymással párhuzamosan kapesoilt több eíllekitronpálya mentén történt, melynek vagy melyeknek elektrontor- 80 rásai egyben a katódát. elektronfelvevőszervei pedig az anódát alkották. Az úgynevezett többszörös csöveknél pedig, melyekben több teljes elektródarendszer volt, az elektródarendszerek 85 mindegyike- egy-egy erősítési fokozatot képviselt, miért is megfelelő, pl. kapacitiv, csatolással „Kopplung" voltak egymással összekapcsolva, azaz, az ilyein csövek (áram és feszültségforrásaikkal 90 együtt) egy csőben tulajdonképen többfokozatú erőisíitőberendezésit alkottak. Ismeríetes továbbá (ellenállásos erősítés céljaira) olyan elektroncső, melyben egymással sorbafcapesolt két elektronpálya 95 v'an. Ennél a csőn ál' azonban az egyik eleiktronpályában segédelektróda nincs és a két elektron forrás különböző emisszióképességű (azaz a két elektronpálya különböző vezetőképességű térvezietőt al- 100 koit), minek következtében e cső a találmányunkkal megoldott feladat megoldására alkalmatlan, mert a segédelefctródát ne-m tartalmazó eilektronpáya nem erősítésre váló, hanem csak olyan ellenállást 105 van hivatva alkotni- mely a frekvenciától független és melynlek vált ó4ra.m inal szembeni ellenállása mégis nagy, egyenáramnál azonban feszültségesése csekély és ennek megfelelően a cső elemeinek no •méretezése és elrendelése, valamint a cső használati módja a találmány szerinti csövekétől alapvetően különbözik. Találmányunk ugyanis olyan elektroncső, melynél az egy, illetve adott esetben 115 egy-egy fokozatban végbemenő erősítés a kimenő áramkörben egymással sorbakapcsolt, azonos csőburában elhelyezett