112471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy fényvisszaverőképességű aluminiumfelületek előállítására

_ 4 — kezese közben feltétlenül gondoskodni kell az áram. fentartásáról. Az elektrokemiai kezeléssel kapott fényes fényvisszaverőfelületet átlátszó hártya vonja be, amely 5 lágysága ellenére is bizonyos védelmet nyújt a lenyes fémfelületnek. A kapott felületnek ismert elektrolitekben, pl. oxalsavban vagy kénsavban foganatosított anódos oxidációja útján ke-10 mény, aránylag vastag oxidréteget létesíthetünk, amely a fényvisszaverő-felület kiegészítő része és annak fényvisszaverő-képességét alig csökkenti. Az anódos oxidációt célszerűen kénsavas elektrolitben 15 foganatosítjuk, mert az így kapott bevonatok lényegében színtelenek, tiszták és átlátszók, ami kívánatos a fényvisszaverőképességnek a lehető legkisebb mértékben való csökkentése céljából. Más oxid-bevo-20 natlétesítő elektrolitok is használhatók, de csak olyanok, amelyek nem létesítenek színes, zavaros vagy áttetsző oxidbevonatot. Kemény, védő oxidbevonat helyett másfajta védőbevonattal is ellátható a 25 fluorborát-elektrolitekbein való kezelés útján kapott fénylő felület, pl. átlátszó lakkbevonatokkal. Ámbár ily esetben a fónyvisszaverőképesség kissé csökken, a kapott bevonatnak általában nagy vissza-30 verőképessége lesz, ha a bevonat anyaga átlátszó. Ez a bevonat számos esetben kielégítő. A fluorboirát-elektrolitben kezelt visszaverő-felületen létesített, kemény, tapadó, 35 aránylag vastag és sűrű oxidbevonat létesítése azonban a célszerűbb módszer, mert ily módon a vetítőfelületet oly bevonattal láthatjuk el, amely tényleges védőréteg, anélkül, hogy a fülelet fényvisszaverőké-40 pességét lényegesen csökkentené. Emellett a kapott bevonat ellentállóképes a kezelés közben fellépő sérülésekkel szemben, mert eredeti fényességének visszaállítása céljából mosható vagy tisztítható. A fényvissza-45 verőfelület fényvisszaverőképességének a felrakott oxidbevonattól eredő csökkenése a bevonat vastagságától és az aluminiumfelület tisztaságától függ. Tiszta aluminiumfelületek esetében, pl. 7%-os kénsav-50 elektrolitben kb. 15—20 perc alatt folyik le az oxidáció 1.32 amper pro dm2

áramsűrűség mellett, anélkül, hogy a felület fényvisszaverőképessége néhány százaléknál nagyobb mértékben csökkenne. Ke-55 vésbé tiszta aluminiumfelület fényviszszaverőképosségo azonban tetemesen csökken, ha az oxidáció 4—5 percnél tovább tart. Ennek megfelelően a találmány szerinti eljárás útján kapott fényvisszaverési képesség kissé változik, még pedig egyrészt az alkalmazott kezelés módjához és másrészt a kezelt alumínium összetételéhez képest. Nagyon tiszta alumíniumon oly tükröző visszaverőfelületeket kapunk, amelyeknek 65 fényvisszaverési tényezője 87%, a fényezett felületnek fluorborát-elektrolitben foganatosított anódos kezelése után. Ezek a felületek nem oly tartósak, amint azt sok iparágban megkívánják. De ha a felületet 70 fluorborát-elektrolitben anódos kezelés után oxidbevonatot létesítő oldatban kezeljük, tetemes oxidbevonat rakódik le a fémfelületre, amelynek fényvisszaverő tényezője 85%. A kereskedelmi tisztaságú 75 alumínium kb. 80%-os fényvisszaverő tényezőjű felületek létesíthetők. A találmány szerint kezelt alumíniumötvözetek általában nem szolgáltatnak ekkora viszszaverő tényezőjű felületeket. A talál- 80 mány szerinti eljárás azonban sok alumiiiiumötvözcttel kapcsolatban is előnyösen használható. Ha a leírásban ós igénypontokban alumíniumról beszélünk, ezalatt nem csupán aluminiumifémet, hanem alu- 85 minium-ötvözeteket is értünk. Az elektrolites fényesítő módszerrel kezelt felületek fényvisszaverési tényezőjét a Taylor-féle reflektométerrel állapítottuk meg, amelyet A. H. Taylor a Scientific Papéra of the 90 National Bureau Standards 391. és 405 számában ismertet. Az alábbi példák világosan szemléltetik a találmány szerinti eljárással kapott kedvező eredményeket. 95 Fluorbórsav-oldatot készítettünk 41 g bórsavnak 100 g tömény flursavhoz való hozzáadásával. Az oldatot, mely ily módon kb. 48% HF-et tartalmazott, hidegen tartottuk. A használt bórsavmennyiség 1CK kb. 7.5%-kai haladta meg azt a mennyiséget, melyet a jelenlévő fluorsav stöchiometriailag igényel. A kapott oldatban kb. 37.7% fluorbórsav volt; emellett csekély bórsavfelesleg volt jelen. A fényesítő 10Í elektrolit előállítása céljából kb. 15 cm3 fluorbórsavas oldatot 300 cm3

-re hígítottunk, miáltal oly elektrolitet kaptunk, amely kb. 2.5% fluorbórsavat és nyomokban fölös bórsavat tartalmazott. Nagyon lli tiszta (99.85 %-os) alumíniumlemezt fényesítettünk, ennek felületét acetonnal megtisztítottuk a felületéhez tapadó zsír eltávolításával. A fényesített felület fényvisszaverő tényezője kb. 75% volt. Az alu- 11: iníniumlemezt azután oly elektrolites cel-