112399. lajstromszámú szabadalom • Berendezés légjárművek leszállásának megkönyítésére

Mejíjelent 1935. évi junius hó 15-éi». MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112399. SZÁM. — V/h. OSZTÁLY. Berendezés légjárművek leszállásának megkönnyítésére. Telefunken Gesellsehaft für drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1934. évi január hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi január hó 17-ike. A légi járművek kikötésének oly esetekben való megkönnyítésére is, amikor a jármű vezetője köd, vagy sötétség miatt kellően nem tájékozódhat, a repülőtér felett nagyfrekvenciájú sugarakból álló mezőt létesítenek, amelyben olyan csekély meredekségű állandó mezőerősségű vonal van, melynek mentén a repülőgép oly magasságokból (pl. 200 m) ereszkedhetik le, amely magasságban egyébként veszély nélkül tartózkodhat. E módszer hátránya, hogy a repülőgépben vevőkészüléket tételez fel, amelynek érzékenysége kell,, hogy független legyen minden változó befolyástól, nevezetesen a telep feszültségének és a csövek tulajdonságainak változásaitól. Ha ugyanis a vevőkészülék érzékenysége lényegesen csökken, akkor a készülék túlságosan meredek vonal mentén, amelynek mentén az intenzitás nagyobb, fog leszállni. A csatólt rajz 1. ábrája vázlatosan három különböző intenzitású és ennek megfelelően különböző meredekségű vonalat mutat. A legmeredekebb (legnagyobb intenzitású) (a) vonal mentén való leiszállás veszélyes, Ha viszont az érzékenység túlságosan hagy, akkor a jármű könnyen oly (b) vonal mentén szállhat le, amelynek intenzitása túlságosan kicsiny és amely oly csekély meredekségű, hogy hosszú szakaszon túlságosan közel jár a föld színéhez, úgyhogy az annak mentén való repülés szintén veszélyes lehet. Viszont olyan vevőkészülékek, amelyeknek érzékenysége a telepfeszültség és a csövek tulajdonságainak változásaitól eléggé független, csak nagy nehézségekkel állíthatók elő, különösen nehéz oly mértékű függetlenség elérése, aminőre a szóban lévő 40. esetben szükség van. E nehézséget a találmány értelmében úgy küszöböljük ki, hogy nem egy állandó intenzitású leszállási vonalat létesítünk, hanem két különböző frekven- 45-ciákkal dolgozó adót alkalmazunk, mimelleit a jármű oly vonal mentén száll le, melynél a két mező erősségének viszonya állandó. Ha oly vevőt alkalmazunk, melynek két, egyenként a két kü- 50' lönböző adófrekvencia egyikére hangolt bemeneti áramköre van és egyébként közös erősítő eszközei vannak, akkor a vevőnek a két frekvenciához közös részében az erősítésben beálló esetleges változások 55-nem befolyásolják a leszállás vonalát, amelyet csak a két mezőerősség viszonya állapít meg. Az üzemi feszültség változásai, valamint a vevőkészülék csöveiben beálló változások a mezőerősségek viszo- 60* nya által megállapított leszállási görbét nem befolyásolhatják. A viszonyokat a 2. ábrában tüntettük fel. A repülőtér közepén két adót tételeztünk fel. Az elsőnek tányéralakú függé- 65-lyes karakterisztikájú antennája van, vagyis a mezőerősség a talaj mentén 0 és az emelkedés szögével nő. A második adó antennájának a szokásos függélyes karakterisztikája van, vagyis a legnagyobb ?oa mezőerősség a föld színén és csökken az emelkedés szögével. Az első adó mezejében az azonos mezőerősségű felületek gömbök, amelyek a vevő helyén a talajt érintik (2. ábra, a, b, e görbék). A má- 75 sodik adó mezejében ezek a felületek felezett körgyűrűk, melyeknek belső átmérői zérussal egyenlőek és amelyek az