112396. lajstromszámú szabadalom • Hajcsatt, különösen rövidre nyírt hullámosított női hajhoz, valamint hajhullámtartó készülék
Megjelent 1935. évi junius li ó 1 5. -én. MAGYAR KIRÁLYI #S% SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112396. SZÁM. — Ill/b. OSZTÁLY. Hajcsatt, különösen rövidre nyírt hullámosított női hajhoz, valamint hajhullámtartó készülék. Sebők István vasöntő és Fiehter Sebestyén fodrászmester Budapest. A bejelentés napja 1934. évi október hó 31 ike. A hosszúhajú női hajviselethez már régóta használtak haj csatokat, melyek egyes hajnyaláboknak különösen a homlokra való lecsúszását voltak hivatva 5 meggátolni, illetve egyes hajnyalábok összefogását célozták. Azonban e hajcsatok, melyeknek leginkább elterjedt alakja a rajz 1. ábráján oldalnézetben, 2. ábráján alulnézetben látható, a jelen) légi, rövidre nyirt, hullámosított hajviseleteikhez nem alkalmasak. Az ilyen csat ugyanis oly két (a) és (b) szárból állott, melyek között a hosszú hajviselet aránylag vastag hajnyalábjaira való tekintetj tel meglehetősen nagy űrt hagytak meg. Ezért a csat (a) szárát a drótkengyelből álló és (f) hurokban végződő (b) szár fölött meglehetősen nagy mértékben ívelték. Egyébként a 0b) szárat az (a) száron 3 megerősített (c) szemhez csuklósan kötötték és • evégből az egy darabból hajlított drótkengyel két (bl, Ib2) végét a (c) szem nyílásába hajlították vissza úgy, hogy a (Ibi, b2) drótvégek több-kevésbé összej értek ugyan, de közöttük mindenesetre megszakítása pont volt, miért is sok esetben előfordult, hogy a drótkengyel a (c) szemből kikapcsolódott vagy kiugrott. Az ily csatoknál azomíban mindenesetre elő) nyös volt az a megoldás, hogy á rugalmas (b) szár (f) hurokrésze az (a) száron lévő, alámetszett (d) gombbal kényszerniözgásuán és oldhatóan kapcsolódott. ' Az ilyén csatok a rövidre nyirt, hullá-5 inosított női hajak aránylag vékony, finom hajhullámrétegeinék tartására a? említett ókból (az (a) és (b) szárak közötti nagy üreg miatt) nem használhatók és ezért a rajz 3. ábráján látható, egyszerű, keskeny pántból összehajlított cso- 40> tot javasolták, melynek hossza a hajhullámréteg szélességének (a hullámvonal síkjára merőleges méretének) felelt meg és amelynek (a, b) szárai egymáshoz jóval közelebb estek. E csatot úgy használ- 45^ ták, hogy a felső (a) szárat egyik végé- * nél (a csat rugalmasságánál fogva) a szakadozottan jelzett (a') helyzetbe emelték, vagyis a csatot egyik végén szétnyitották és úgy vezették a hajra, hogy a hajhullámréteg mélyedése vagy hul- ' lámvölgye a két szár közé jusson; a feltolást, vagyis a (b) szárnak a haj alá csúsztatását a (b) szárnak az (a) száron túlnyúló vége megkönnyítette. A feltolás 55. után az (a) szárat elengedték, amikoris 1 ' az (a, b) szárak rugalmasan egymásra csapódtak és a hajhúllámréteget erősen öszszeszorították, azonban, mint a 3. ábráiból is kivehető, csak az egyik oldalon, QQ mert a két szár között a csat baloldali vége felé növekedő hézag maradt meg. Más szóval a szoros összefogást csak az egyik oldalon érfék el, míg a másik ol: dalon a csat meglehetősen lazán tartott és sok esetben úgy a csat, mint a hajhullámréteg eltolódott. De meglázulás még a csat nyitható végénél lévő, rugalmasan összeszoruló szárvégeknél i« előfordulhatott, mert e szárvégek között nem 70. volt kényszermozgású kapcsolat. A találmány alapgondolata, hogy különösen a vékony hullámós hajrétég biztos tartását csak ama kettős féltételnék
