112389. lajstromszámú szabadalom • Folytonégő kétaknás kályha

Megjelent 1935. évi junius lió 15.-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112389. SZÁM. — II/H, OSZTÁLY. Folytonégő kétaknás kályha. László Ernő oki. mérnök Budapest. A bejelentés napja 1934. évi szeptember hó 1-je. A találmány szerinti kályhában bármilyen barnaszén, kőszén, brikett vagy koksz füst, szag és koromképződés nélkül, magas hatásfokkal égethető el. 5 A találmány lényege, mely a szenek magas hatásfokkal történő elégethetését lehetővé teszi az, hogy a primer és sekunder levegő elosztása és bevezetése megfelelő helyen és mennyiségben történik, a tűz) fészeknek célszerű az alakja és a mérete; terelő és keverő lánghíd van beépítve a füstgázok elvezetésére. A mellékelt rajzon a találmánynak egy példaképeni kiviteli alakja van feltün, tetve, hol az 1. ábra a kályhának hosszmetszete a 2. ábra c—c vonalában, a 2. ábra hosszmetszet az 1. ábra a—a és b—b vonala, a i 3. ábra keresztmetszet az 1. ábra e—e vonala, a 4. ábra keresztmetszet az 1. ábra f—f vonala mentén. A samottal bélelt (1) köpenyre elől a (4) légszeleppel ellátott (3) tűzajtó és az ezzel egybeöntött hamuajtó, a felső (5) légszabályozó szelep, hátul a (10) füstcsonk van szerelve. A kályha belső terét alulról az alzat es felülről a (7) fedőlap határolja. A kályha belseje vízszintes irányban a (21) választólappal két részre van osztva. Ebban a választólapban a (22) és (30) primer-és szekunderlevegőt bevezető nyílások és a (32) salakleeresztő nyílás van kihagyva. A választólap alatt van a (29) hamutér; fölötte vannak a (6) széntároló akna, a négy részre oszló (15, 16, 17, 18) lángtér. továbbá a (33) tűzfészek. A felső (7) fedőlapban van a (8) töltőnyílás és ajtó s a (9) pernyetisztító nyílás és fedő. A (6) széntároló akna alsó része tölcsérszerű, fél csonkagula-alakú. A (15, 16, 17, 18) lángtér a köpeny hátsó falához van tolva és a következő négy részre oszlik: az alsó (15) vízszintes részre, mely a tűzfészekkel közvetlenül érintkezik és a (11, 13, 14) samottfálakból alakított lánghíd alatt vezet el; a köpeny oldalfalaihoz simuló két (16, 17)! függőleges részre és végül a (10) füstcsonkhoz visszavezető (18) függőleges részre. 50 A (21) választólap közepén fekszik a fordított ékalakú (33) tűzfészek, mely a következőképpen van határolva: a tűzajtó felől egy kiemelhető és billenthető (19) rostélylétrával, vele szemben egy kombi- 55 nált, részben rostélypálcákból álló, részben lyukakkal ellátott sík lapokkal kiképzett, belül üreges, talpára állított ékalakú (20) testtel; jobbról-balról pedig a (26) samottfalakkal. A tűzfészek alsó részét a 60 (21) választólap határolja, felül a szén- és lángtér felé nyitott. A (20) test teljesen a lángtérben fekszik; a tűztér felőli ferde (27) homloklapját alul a (28) rostélypálcák alkotják, ezek 65 felett a (24) lyukak vannak, az ék csúcsában pedig a (23) lyukak. A (28) rostélypálcák a mindenkori szénrétegben, a (23, 24) lyukak a szénréleg felett vannak. A (21) választólap középrészében, a tűz- 70 fészek alsó részében, a (32) salakáteresztő nyílás van, melyet tüzelés alatt a vezetősíneken mozgatható (2) karral ellátott (25) salakrázólap takar. Ebben van a (34) salakrázó nyílás. A kályha többi részét az 75 alzat és a díszrács képezik. A kályha a következőképpen működik: A (8) töltőajtón át a tűzfészekbe kevés szenet töltünk és azután azt aprófával a tűzajtón, de célszerűbben ugyancsak a 80 töltőajtón át meggyujtjuk. Begyújtáskor levegőt a nyitott tűzajtón át bocsájtunk be.