112385. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó áram átvitelére való átvivő berendezés, amelynél visszhangelnyomó készülékek vannak

— 3 — jusson a mellékáramkörbe. Az egyenirá­nyítók hatása folytán a jelzési frekven­ciák harmonikusai keletkeznek. Ezek a harmonikusok akkor a legnagyobbak, ha 5 a hangolt (29, 30) transzformátorok im­pedanciája a jelzési frekvenciánál a leg­nagyobb. Az említett harmonikusoknak a fő kivezetési átvivő áramkörbe való visz­szajutását a hangolt (29, 30) transzformá-D toroknak e harmonikus frekvenciáknál ki­csiny impedanciája akadályozza meg. Kí­vánt esetben sávszűrő rendezhető el, hogy a harmonikusoknak a fő kivezetési áram­körbe való visszajutását megakadályozzuk. 5 Kettős hullámegyenirányítás csökkenti az érédő jelzés torzítását. A (29, 30) hangolt transzformátorok szelektivitása vagyis el­különítő hatása megakadályozza a külső kicsiny frekvenciájú jelzések egyenirányí-3 tását. Ha a hívás meghatározott frekven­ciájú és mindkét áramkörön egyidejűleg átvihető áramok átvitelével történik, szű­rők beiktatásával megakadályozhatjuk e frekvenciák egvenirányítását és így az j egyik műhálózat gyengítésének növelését. A (39, 40) és (41, 42) kondenzátorok kö­zött fellépő egyenirányított feszültségek­nek olyan polaritása van, amely a (43, 44) szelepek eredő negatív rácselőfeszültségét } csökkenti. Ha az egyenirányított feszült­ségek és (60, 61) telepektől eredő szabvá­nyos negatív rácselőfeszültségek egymás­sal egyenlők lesznek, a rács-elektróda és katoda között megindul az áram, amely 3 az egyenirányított feszültség további nö­vekedését megakadályozza. Ily módon a (39, 40) és (41, 42) kondenzátorok kisülési ideje nem lehet túlhosszú ama körülmény folytán, hogy nagy jelzési feszültségek ) egyenirányításakor alkalmatlan nagy fe­szültségek jutnak a kondenzátorokhoz. Az egyenirányított feszültség sohasem elég nagy, hogy a (35, 36) és (37, 38) egyen­irányítókat túlterhelje és működésük meg­j szakítását eredményezze. A (43, 44) erősítő szelepek negatív rács­katóda-feszültségének a kiegészítő erősítőn átvitt jelzési feszültségek folytán bekövet­kező csökkenése az anóda és katóda kö­) zött átmenő áram növekedését eredmé­nvezi. A (43, 44) szelepek anódáramkö­rében a (45, 46) ellenállások a (43, 44) szelepek anódtelepével soros összeköttetés­ben állnak. Ezek az ellenállások részben i az anódáram fojtó tekercseinek és az anód­áram ellenőrző reléinek ellenállásai lehet­nek. Minthogy az anódáramot a kiegé­szítő áramkör jelzési áramainak hatása sohasem csökkenti a szabványos érték alá, hanem az mindig növekedik, anódáram- 60 ellenőrző reléket használhatunk. A (44) szeleppel összekötött műhálózat­hoz, amelynek gyengítése változtatható, az állandó feszültséget a (23, 24) pontokban vezetjük hozzá. Ezt a feszültséget a (44) 65 erősítő szelep anódáramkörének (48) ponl­jától és a (49) ellenállás (50) pontjától ve­zetjük el. A (49) ellenállás másik vége az anódtelep negatív sarkával áll összekötte­tésben. Hasonlóképp azt az állandó fe- 70 szültséget, amelyet a (25, 26) pontokban vezetünk a (43) szeleppel összekötött mű­hálózathoz, amelynek gyengítése szintén változtatható, a (43) szelep anódáramkö­rének (47) pontjától és a (49) ellenállás 75 (50) pontjától vezetjük el. A (49) ellen­állás nagyon nagy a (45,46) ellenállásokhoz képest, amelyek kisebbek, mint a (43, 44) szelepek szabványos anód-katóda-impedan­ciája. Ily módon a (49) ellenálláson át- 80 menő áram értéke gyakorlatilag állandó és azt csak nagyon kis mértékben befolyá­solja a (45, 46) ellenállások mentén be­következő az az áramváltozás, amely a (43, 44) szelepek rács-katóda-feszültségé- 85 nek változásaitól ered. Amikor egyik erősítőn át sem mennek jelzési áramok, a (45) ellenállást úgy ál­lítjuk be, hogy a (47, 48) pontok feszült­sége egymással közel egyenlő. Ez esetben 90 az (51, 52) gyengítő műhálózatokon át az (50) ponthoz menő és előfeszültséget adó vezérlő áramok egymással közel egyenlők. Egy-egy említett műhálózaton átfolyó áram a (49) ellenálláson átfolyó áram fele. A 95 műhálózaton átmenő vezérlő áramok oly nagyok, hogy a műhálózatok gyengítése a lehetséges legkisebb. A vezérlő áramnak bármelyik műhálózatban zérusra és ezt követőleg negatív értékre való csökkenése 100 a műhálózat gyengítésének növekedését eredményezi, míg a műhálózat vezérlő áramának növekedése a gyengítést csök­kenteni törekszik. Az (53, 54) kondenzá­torok, amelyek a 23, 24) és (25, 26) pon- 105 tok között fekszenek, a műhálózatokban folyó jelzési áramok számára mellékáram­utat képeznek. A (47) és (48) pont közé (55) csillapító kondenzátor iktatható. A vezérlő áramkörökben a csatolás lazítása no végett a (62) fojtó tekercset rendeztük el. E fojtó tekercshez időközönként diffe­renciális galvanométer kapcsolható és ez­zel ellenőrizhetjük, vájjon a vezérlő ára­mok a nyugalmi állapotban egymással 115 egyenlők-e. Ha jelzési feszültség érkezik például a (21) vonalvezeték-transzformá toron át az

Next

/
Oldalképek
Tartalom