112337. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli és fordulatszámváltoztató berendezés
Megjelent 1935. évi junius lió 109-én. MAGYAR KIRÁLYI SZ\BADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112337. SZÁM. — V/d/3. OSZTÁLY. Erőátviteli és fordulatszámváltoztató berendezés. Sztojka István művezető Budapesten. A bejelentés napja 1934. évi november hó 29-ike. A találmány erőátviteli és fordulatszámváltoztató berendezés kapcsolatban forgódugattyús géppel, mely nyoanófolyadélk bevezetésével motorként, működik, 5 motorral hajtva pedig szivattyúként használható. Az erőátvitel mármost úgy történik, hogy az erőforrás, pl. gépjármű égési motora a szivattyúként működő forgódugattyús gépet hajtja és az ezzel 10 nagy nyomásra felnyomott folyadék pl. ölaj a hajtandó géprésszel kapcsolt forgódugattyús gépbe jut, melyet motorként működtet és így — a fentemlített példánál — a járművet hajtja. 15 A csatolt rajzon a találmány szerinti forgódugattyús gép példaképen mint gépjáirmű kerekére szerelt motor van feltüntetve és pedig az 1. ábrán a tengelyre merőleges kereszt-20 metszetben, a 2. ábrán pedig az 1. ábra II—II vonala szerinti hosszmetszetben. A helytálló (1) tengelyre erősített (2) szitátorban a (3) rótor forog, melynek su-25 gárirányú hasítékai a (4) lapátokat vezetik; e lapátok képezik a mot-or forgó dugattyúit. A sztátorban (5) üregek vannak, melyek a (4) lapátokat sugárirányú mozgásaikban vezetik és pedig azokat az (1) 30 tengely középvonala felé tolják. A lapátok Mfelétolását a (2) sztátorral összefüggő (6) vezetőkoszorú végzi, mélynek külső határoló felülete olyan alakú, hogy e felület és az (5) üregek külső határfelülete között 15 sugárirányban mórt távolság mindenütt egyenlő a (4) lapátok sugáriránytú hosszával. Mindegyik (5) üreghez egy (7) bevezető és egy i(8) kivezető nyílás tartozik, melyek 0 a sztátor (5) üregeit kivül határoló koszorú (9, 10) vájataiban torkolnak; e koszorú egyrésze az 1. ábrán a 2. ábra I—I vonala szerinti metszetben látható. A folyadékbevezetés természetesen a rajzszerinti megoldástól eltérően nemcsak egyol- 45-dalú lehet, hanem lehet a sztátor mindkét oldalán beömlőnyílás. A motor működését legkönnyebben úgy értjük meg, ha a metszetben feltüntetett helyen követjük a nyomófolyadék áramlását. A (7) nyíláson befolyó nyomóifolyadék a nyíllal jelzett forgási irányban következő legközelebbi (4) lapátra hat és azt a nyíl irányában forgatja. Mire á lapát a legközelebbi (8) kiömlőnyílás (10) vájatá- 55. hoz jut, a lapátot hajtó folyadék a 1(8) nyíláson kiáramolhat. Időközben azonban egy következő lapát jutott az előző (9) vájat végéhez, úgyhogy a nyomófolyadék nem folyhat a (7) nyílásból közvetlenül a (8) 60-nyíláshoz, hanem csakis a következő lapát mozgatása után, amikor munkáját már elvégezte. Az (5) üreknek két lapát közti (11) részében a folyadéknak már nincsen számottevő nyomása, mivel a következő 65 lapát a (7) beömlőnyílástól elzárta. Az itt levő folyadékot tehát a lapát egyszerűen a !(10) vájat felé söpri, ahol az a (8) nyíláson át a motorból kifolyik. Fontos szerkezeti tényezőként említendő, 70. hogy az (5) üregek külső határoló felületének (20) része, mely a (9, 10) vájatok között van a mótor középpontjához képest koncentrikus hengerfelület és természetesen ennek megfelelően a (6) vezérlő ko- 75. szorú megfelelő részei is ugyanaz, miáltal azt érjük el, hogy a (4) lapátok az egész úton melyen munkát végeznék, vagyis mely alatt csakis egyik oldaluk van a hajtófolyadék nyomásának kitéve, sugár- 801
