112260. lajstromszámú szabadalom • Gépjárművek sebességváltóihoz való szinkronizáló szerkezet
Megjelent 1935. évi junius hó 254 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112260. SZÁM. — V/e/l. OSZTÁLY. Gépjárművek sebességváltóihoz való szinkronizáló szerkezet. Weisz A. Fogaskerékgyár cég Budapest. A bejelentés napja 1933. évi junius hó 12-ike. Kapcsolható áttételkerekeknek, különösen gépjárművek sebességváltóiban a fogaskerékáttételeknek átkapcsolása egyik menetről a másikra bizonyos kézügyessé-5 get, illetőleg gyakorlatot kíván, hogy a két egymással kapcsolandó fogaskerék fogkoszorúit lehetőség szerint akkor toljuk egymásba, amikor a koszorúk kerületi sebességei egymással egyenlők, vagy azok 10 egymást legalább is megközelítik. Az átkapcsolás megkönnyítése és ezzel a váltómű kímélése végett alkalmaztak már olyan szerkezeteket, amelyek az egymásba kapcsolandó két hajtóműrész (pl. 15 fogaskerék vagy karmos kapcsoló) fordulatszámát a kapcsolás előtt szinkronizálják, úgy hogy kapcsoláskor a két elem fordulatszáma egymással egyenlő. E feladatot, többek között, megoldották úgy, 20 hogy a karmos tengelykapcsoló egyik felével ellátott fogaskerék agyában lamellás kapcsolót rendeztek el, mely lamellás kapcsoló a fogaskereket a hajtótengellyel akkor kapcsolja, amikor a karmos kap-25 csoló másik felét a fogaskerékhez közelítjük. A karmos kapcsoló két fele ennek következtében azonos fordulatszámú, amikor a kapcsolás megtörténik. Az e megoldásnál alkalmazott lamellás tengely-30 kapcsoló, különösen sokrészes volta miatt drága és csak körülményesen szerelhető. A találmány célja a szinkronizáló szerkezet egyszerűbbé és így olcsóbbá tétele. E végből a találmány értelmében a hajtó. 5 tengellyel szinkronizálandó hajtóműrészt ékhatással működtetett kapcsolószerkezettel hozzuk a hajtótengely fordulatszámára, A szerkezet lényege a hajtótengelylyel célszerűen párhuzamosan eltolható ék vagy ékek és az ékkel vagy ékekkel a t-en- 40 gellyel szemben sugár irányban eltolható oly kapcsolóelemek, amelyek a szinkronizálandó hajtóműrészt a hajtótengellyel súrlódás útján összekötik. A találmány szerinti szerkezet egyik 45 példakénti kiviteli alakja, amelynél a hajtótengellyel fogaskerekeket szinkronizálunk, a rajzon látható, ahol az 1. ábra a szerkezet hosszmetszete, a 2. ábra az 1. ábra A—A vonala mentén 50 képezett, a 3. ábra az 1. ábra B-—B vonala mentén képezett metszet. A példakénti kivitelnél csak. kot (11) és (12) fogaskereket vettünk fel, amelyek 55 váltakozva a (13) hajtótengellyel szinkronizálhatok és a feltételezett sebességváltónak csak azokat a részeit mutattuk be, amelyek a találmány megértéséhez szükségesek. A (14) golyós csapágyakban ágya- 60 zott fogaskerekek mindegyikének ugyanaz a szinkronizáló szerkezete van, úgy hogy elegendő, ha csak az egyik, (11) fogaskerék szinkronizálását ismertetjük. A rajzolt helyzetben egyik fogaskerék sincs be- 65 kapcsolt állapotban. A két fogaskerék között a (13) hajtótengely (15) lécei mentén eltolható (16) hü vely van, mely ilyként a hajtótengellyel együtt forog. A (16) hüvelyt második (17) 70 hüvely veszi körül, mely a (16) hüvely (18) lécein axiális irányban vezetett, mimellett az axiális irányú kölcsönös eltolódást bizonyos, alább részletezett feltételek bekövetkeztéig a (19) rugóval terhelt, 75 (20) golyóként kiképezett menesztő gátolja. A (20) golyó a i(19) rugó hatása alatt a (16) hüvely (21) kimetszésébe szorul. A
