112218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pektin előállítására
— 3 -tás közvetlenül a pektin fokával változik, így pl. 100 fokos pektin (vagyis amelynek egy súlyrésze normális körülmények között 100 súlyrész cukrot kocsonyásít el) 5 4%-os oldattá töményíthető, melynek viszkozitása az anyag könnyű kezelését teszi lehetővé. Mindamellett esetleg 2%-os oldatot is használhatunk; a kapott termék ekkor is teljesen kielégítő. Száraz pektinnek 10 a találmány szerinti, sikeres előállítása nem függ az eredeti pektinoldat koncentrációjától vagy viszkozitásától, mert csaknem minden kívánt koncentrációfokot alkalmazhatunk a szárító készülék 15 megfelelő módosításai mellett. Feltéve, hogy 4%-os oldatot kell szárítani és tapadáskésleltető anyagként glicerint választottunk, kb. 13.6 1 (3 gallon) glicerint adunk 454 1 (100 gallon) oldathoz és a 20 keveréket addig keverjük, míg az homogén nem lesz. A glicerin mennyisége változhat; ha a pektinkoncentrátum számbavehető mennyiségű cukrot vagy természetes olajat tartalmaz, akkor a glicerin 25 mennyiségét csökkenthetjük. A felhasznált glicerin mennyisége inkább függ a pektin töménységétől, mint az oldat térfogatától. így pl. 454 1 2%-os oldat kb. 6.8 1 glicerint kíván, vagyis nagyjából a 30 454 liter 4%-os oldathoz szükséges mennyiség felét. Az így készített folyékony keveréket közvetlenül visszük fel sima, terheletlen, hevített szárító felületre olyan alkalmas 35 adagoló szerkezet segélyével, mely az anyagot megszakítatlan, vékony, gyakorlatilag egyenletes rétegben teríti szét a felületen, melyet az anyag teljesen lefed. Bármely alkalmas szárító felületet hasz-40 nálhatunk, csupán az szükséges, hogy az elég sima legyen és így a kaparó egyenletesen haladjon végig rajta. Szárító felületként belülről fűtött forgó dobot vagy hengert — melynek anyaga pl. 45 rozsdamentes acél és amelynek külső felülete a szárító felület — vagy pedig tárcsát, mozgó fémhevedert vagy egyéb kellően fűtött sima felületet alkalmazunk. A folyadékot bármely alkalmas szerv 50 viheti fe i a felületre. így pl. a folyadékot forgó henger fölött elhelyezett, ennek felületével nem érintkező tartályban tárolhatjuk, melyből a folyadék a henger forgása közben úgy adagolódik a henger külső fe-55 lületére, hogy ezen egyenletes, vékony rétegben terül szét. A folyadék felvitele a felületre vékony, megszakítatlan, egyenletes rétegben rápermetezéesel is történhetik. A pektinoldatot dobalakú szárító felü- 60 letre felvivő szerkezet egyik előnyös foganatosítási alakjánál a peiktin egy tölcsérből szeleppel szabályozható csövön át egy vályúba kerül, mely a szárító dob felületének egész szélességére kiterjed és amelyet 65 a hengeres szárító felület egy része, valamint egy, ezzel szöget bezáró lap alkot. A pektinoldat kifolyó mennyisége akkora, hogy a dob és a ferde lap találkozási felülete mentén sekély folyadéktest képződik. 70 E folyadéktest előtt kis távolságban, a dob forgása irányában, a dob felületének széltében, nem messze a dobtól, beállítható rúd van. E rúd megakadályozza azt, hogy a folyékony pektin buborékjai a vályúból 75 kikerüljenek és biztosítja azt, hogy a vékony pektin hártya, melyet a szárító felület a folyadéktestből magára vesz, légbuborékoktól mentes legyen. Koncentrált pektinfolyadék esetében a 80 szárítandó réteg vastagsága előnyösen kb. 1.3—1.5 mm. E réteg hozzátapad a szárító hengerhez — amennyiben hengert alkalmazunk — és együtt halad azzal a hártya kellő szárításához elegendő, előre mégha- 85 tározott ideig. A szárító felület hőmérsékletét, a szárítási időt és a rétegvastagságot olyan viszonyba hozzuk egymással és úgy állítjuk be, hogy a pektin túlzott he: vítését elkerüljük, illetve annak hőméi- 90 séklete ne emelkedjék olyan magasra, melyen a pektin tönkremenne. A hevítést, úgy hőmérséklet, mint idő tekintetében, úgy szabjuk meg, hogy a kiszárított pektin összéfüggő hártya legyen, melynek 95 vastagsága az alkalmazott bevonaténak mintegy 10%-a, vagyis a megadott példában 0.12 mm. Világos, hogy a szárított hártyát bármely kiképzésű és elrendezésű alkalmas kaparóval vagy késsel eltávolít- 100 hatjuk a szárító felületről, feltéve, hogy az e felülettel, ennek egész szélessége mentén állandó érintkezésben van e felület és a kaparó viszonylagos elmozdulása alatt. Az érintkezésnek olyan szorosnak kell lennie, 105 hogy az egész anyagot eltávolítsuk és a felület végül teljesen tiszta legyen. A kaparót ezenkívül úgy kell kiképezni, hogy az simán menjen végig a felületen és ebbe ne vágjon bele. Teljesen kielégítőnek bizo- 110 nyúlt pl. rozsdamentes acélból készült hajlékony lemez, melynek szélét akkora nyomással szorítjuk a szárító felülethez, hogy ennek egész szélességében létrejöjjön a szükséges érintkezés. 115 Akármilyen szárító felületet használunk, ennek hőmérséklete aikkora legyen, hogy a kívánt nedvességtartalom oiyan
