112163. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcsövekhez való fej és ehhez való foglalat

Megjelent 1935. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112163. SZÁM. — Vll/'d. OSZTÁLY. Villamos kisütőcsövekhez való fej és ehhez való foglalat. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég- újpest. A hójelentés napja 1933. évi november hó 28-ika. A találmány villamos kisütőcsövekhez, főleg többelektródás elektróncsövekhez, való fej és az ilyen fejhez való foglalat, valamint az ilyen fejjel ellátott kisütő-3 cső. Fejnek ehben a leírásban és igények­ben a kisütőcsőhöz erősített azt a célsze­rűen szigetelő testet nevezzük, melybe egymástól szigetelten több, a cső egyes elektródáivá! összekapcsolt vezető érint­) kező van erősítve, mely érintkezők a fog­lalat ellenérintkezőivel való együttműkö­désre alkalmasak. Foglalatnak pedig azt a célszerűen szigetelő testet nevezzük, mely vezető ellenérintkezőkkel van fel­j szerelve, melyek olyan elrendezésűek, és kiképzésűek, hogy a foglalatba helye­zett fej érintkezőivel súrlódásos vagy egyéb kapcsolatban lóvén, a csőhöz való áramhozzávezetés rajtuk és az érintkező­) kön át megy végbe. A jelenleg használatos kisütőcsövek rendszerint hengeres fejeinek érintkezői általában a fej alsó homlokfelületéből egymással és a fej hossztengelyével pár­j huzamos irányban kinyúló peckek, me­lyek a foglalat merev vagy rugós hüve­lyekként kiképzett ellenérintkezőibe il­leszkedve, azokkal nem csak villamos, hanem súrlódásos mechanikai kapcsola­) tot is létesítenek és ennek folytán a cső­nek a foglalatban való tartására is valók. Ismeretesek ugyan olyan fejek is, me­lyeknél ez utóbbi célra külön szervek vannak, ezek azonban, főleg a hozzájuk i való foglalatok nagy terjedelme folytán, rádióvevőcsöveknél már egyáltalán nem használatosak. Az ismeretes, axiális érintkezőjű fejek­nek nagy elterjedtségük dacára számos ) hátránya van, például a következők; A peckeknek egymáshoz képesti villamos kapacitása aránylag- nagy, nagyszámú pecek esetén a villamos kontaktus nem minden pecken biztos, az aránylag hosz­szú peckek elég könnyen elhajolnak és a 45 cső szerkezeti hosszát jelentékenyen nö­velik, a csövet a foglalatban nem min­dig rögzítik elég erősen és számuk bizo­nyos határon túl nehezen szaporítható. Ez utóbbi, valamint egyéb okoknál fogva, 50 az ismeretes két- vagy többrácsos csö­veknél egy elektróda hozzávezetését igen gyakran a bura felső részén levő szorító vagy a fej palástfelületéből kinyúló ol­dalcsavar képezte, melyek azonban, mint- -,5 hogy nem a foglalat ellenérintkezőivel, hanem hozzájuk erősítendő vezetékekkel való együttműködésre szántak, fentiek szerinti érintkezőknek nem tekinthetők. A találmány szerinti fej és hozzávaló 60 foglalat fenti hátrányok kiküszöbölését célozza, mit az érintkezők radiális elhe­lyezésével érünk el. Az egymással pár­huzamos, axiális érintkezők ugyanis, kü­lönösen, ha akár az érintkező, akár az hő ellenérintkező, a szokásos rugós kikép­zésű, mindig megengednek bizonyos el­hajlást, míg olyan cső, melynek legalább három érintkezője radiális elrendezésű és nem egy vonalban, hanem egy három- 70 szög három sarkpontján fekszik, igen szilárdan és elbillenés ellen jól biztosí­tottan illeszkedik foglalatába, különösen, ha ez utóbbi olyan elrendezésű, hogy benne a csövet behelyezése utáni elfordí- 75 tásával rögzítjük. A találmány szerinti foglalat tehát lényegileg szigetelőtest, melyben hornyok vagy kivágások vannak az érintkezők és rendszerint a fej egy ré­szének is befogadására, mimellett az el- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom