112146. lajstromszámú szabadalom • Rugózat géperejű járművekhez

Megjelent 1935. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112146. SZÁM. — XX/a/2. OSZTÁLY. Rugózat géperejű járművekhez. Daimler-Benz Aktiengesellschaft cég* Stuttgart- Untért ü rk heim. A bejelentés napja 1934. évi augusztus hó 11-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi október hó 23-ika. Már ismeretes lengő féltengelyes járműveknél a féltengelyek rugózó megtámasztása csupán a kereten vagy pedig csupán egymás ellen. Az első esetben 5 azonban a rugózat egyoldalú lökések esetén aránylag keményen hat, míg az utóbbi esetben a kocsiszekrény a féltengelyekhez képest nincs megtámasztva és így annak nincs oldalirányú stabilitása az illető ten-10 gellyel kapcsolatban. A találmány szerint ezzel szemben a féltengelyeket kétszeresen rugóztatjuk, még pedig egyrészt a kereten vagy kocsiszekrényen, másrészt egymás között is. A 15 találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ilyenféle kettős rugózatok nemcsak párhuzamosan vezetett, hanem szögben lengethetően ágyazott kerekeknél is előnyösek, mert a kocsi összrugózatát egy-20 oldalú lökések felvételére lágyabbá teszik anélkül, hogy ugyanakkor a kocsiszekrény oldalirányú stabilitását meg nem engedhető módon csökkentenék. Egyúttal az a további előny is jelentkezik, hogy a keret 25 torziós erőktől kedvező módon tehermentesül. Különösen kedvező járási tulajdonságok adódnak akkor, ha a féltengelyek és a keret közötti rugózathoz, valamint a 30 féltengelyek egymás közötti rugózatához is, egyes rugózatokként magukban véve már ismert, lehetőleg súrlódásmentes rugókat alkalmazunk, mert ekkor a rugózat még lágyabb lesz és már a legkisebb löké-35 seknél azonnal működésbe lép, továbbá mert a surlódásmentesség igen kedvező hatású a kocsiszekrény aránylag nagy oldalirányú stabilitását lehetővé tevő lengő Iféltengelyekkel összefüggésben. A pl. húzó- vagy nyomórugókként kiké- 40 pezett, a féltengelyeket egymáshoz képest megtámasztó rugók célszerűen a féltengelyek felfelé vagy lefelé irányuló karjaira hatnak, ahol is a féltengelyek előnyösen a jármű hosszközépsíkján kivül csatlakoz- 45 nak csuklósan a kerethez. Ez az utóbbi elrendezés a kocsiszekrény oldalráuyú stabilitásának növelésén kivül egyúttal azzal az előnnyel jár, hogy a rugók támadási pontjai a karokon, normális helyzet- 50 ben, pontosan a tengelycsuklók fölött vagy alatt lehetnek, úgy hogy a rugók számára kedvezőbb erőviszonyok adódnak. A mellékelt rajz a találmány szerinti rugózat két foganatosítási alakját példa- 55-képen tünteti fel. Az 1. ábra az első megoldás szerinti rugózattal felszerelt féltengelyek nézete. A 2. ábra a második megoldás hasonló nézete. A 60 3. ábra a 2. ábrához tartozó felülnézet. (a) a keret, illetve kocsiszekrény, (b) pedig az ehez erősített tengely- vagy differenciálműtok, melyhez központosán vagy oldalról csuklósan csatlakoznak a lengő 65 (c) féltengelyek (1. ábra). A féltengelyeket egyrészt a (d) rugókkal (lemezrugók, tekercsrugók stb.) a kereten, másrészt további rugókkal egymás ellen rugóztatjuk. E célból pl. az (el) nyomórugók a félten- 70 gelyek felfelé irányuló (fl) karjaihoz támaszkodnak. A 2. ábrán ezzel szemben a (g) csuklócsapok végeihez erősített, lefelé irányuló (f2) emeltyűkarok vannak, melyekre a (b) differenciálmű tok mindkét 75. -oldalán elrendezett (e2) huzórugók hatnak (3. ábra). Ennek az elrendezésnek az az előnye, hogy a kerekek, illetve a féltenge-