112120. lajstromszámú szabadalom • Berendezés párhuzamos elmozdulások mérésére és párhuzamos vonalak rajzolására

— 72 — hornyú, külső két (a, b) vezetőkerék; az egyhornyos (c) mérőkerék és a (d) zsi­nórvezeték, amely az 1. ábra szerint egyetlen zsinórból, vagy pedig a 7. ábrán 5 feltüntetett kiviteli példa szerint, két (di, d2) zsinórból áll. Mind az egyzsinó­ros, mind a kétzsinóros kivitelnél a zsi­nórnak (ei, ea) végeit (1. ábra), illetve a két zsinórnak (fi, fs, fa, f«) végeit (7. 10 ábra) a munkaasztalon rögzítjük, míg a kis kerekeket a használandó (g) lécen vagy vonalzón, a mérendő vagy kidolgo­zandó ábrák hosszához mérten, egymás tói megfelelő távolságokban beszűrődő 15 hegyek bedugása révén erősítjük meg. E beszúródó hegyek minéműsége szerint vagy tetszés szerinti vonalzót, vagy pe­dig olyant használhatunk, amelyen (h) furatok vannak, miként ez az 1. ábrán 20 látható. A (h) furatok arra valók, hogy süllyeszthető fejű (i) csavarpeckeket dug­junk rajtuk keresztül (1., 3. és 8. ábra), melyeknek csavaros részét a kis (a, b, c) kerekek csavaranyamenetes részébe csa-25 varoljuk, mely utóbbi maga, vagy pedig egy, vele összekötött rész, alsó végén be­szúródó hegyekkel van felszerelve. A 2. ábrán látható kiviteli példában az (i) csavarpeckek a kerék tengelyén keresz-30 tülmennek és a (k) csapágyállvány tető­részébe vannak csavarolva, míg a csap­ágyállvány alisó végei beszúródó (1) csú­csokkal vannak ellátva, úgy, hogy utób­biak annál mélyebbre hatolnak a vonal-35 zóba, minél jobban becsavaroljuk az (i) csavarpeckeket. A csavarpeckek és a be­szúródó hegyek vagy csúcsok kiképzése és elrendezése még sok más módon is megvalósítható. A 3. ábrán bemutatott 40 foganatosítási példa szerint az (i) csavar­peckeket felvevő csavaranyamenetek az egymás mellett elrendezett két kis (a, c) kerék közös (m) csapágylemez megvasta­gított (n) részében vannak, míg a vonal-45 zóba behatoló (1) csúcsok a keréktenge­lyeken vannak kiképezve. De a kerékten­gelyt magát is üregesen képezhetjük ki, azonkívül megvastagíthatjuk és fejjel lát­hatjuk el és a csavarpecket felvevő 50 csavar anyamen eteis rész homlokfeliilétéit vagy alsó kiszélesedését beszúródó csú­csokkal láthatjuk el, miként ez a 8. áb­rán látható. A kis (a, b) és (c) kerekek közül a két 55 (a) és (b) kereket a munkaterületen egy mástól megfelelő távolságra a széleken rendezzük el és e kerekek kettős hor­nyúak. A harmadik (c) kereket belül és pedig az egyik külső (a) kerék mellett és ezzel közös állványon (1—3. ábrák), vagy t pedig az (a) keréktől elkülönítve, kb. a középen helyezzük el (6. ábra) és e kere­ket távolságmérő, körbeosztású (o) tár­csával láthatjuk el (1. és 2. ábra), vagy pedig egy ilyennel hozzuk összeköttetésbe 6 (6. ábra). Kéthornyos kerekek helyett két egyhornyos kereket is alkalmazhatunk. Ha egyetlen húzózsinórt alkalmazunk (1. ábra), akkor a zsinórt a helytálló (ei) megerősítési ponttól az (a) kerék alsó 7 hornya körül vezetjük, majd erről a (c) kerék alsó pereme mellett és innen a (b) kerék alsó hornya körül, majd innen föl­felé a két (ps) és (pi) vezetőpeckek körül többször körülcsavarva, ismét az (a) ke- 7 rék körül vezetjük, majd ennek felső hornyából hasonló módon, de 180°-kal el­toltan a (c) és (b) kerekek körül, végül pedig a másik, helytálló (e2) megerősítési ponthoz. 8 Ha két zsinórt használunk, akkor a zsi­nórnak a két (pi) és (P2) vezetőpeeek kö­zötti összekötődarabja elesik. Ebben az esetben e helyek helytálló pontokká vál­nak, ahol a zsinórok végződnek és rögzí- 8 lödnek. Az egyik zsinór tehát, amint ezt a 7. ábra mutatja, a helytálló (fi) ponttól az (a, c) és (b) kerekeken vezetve a helyt­álló (fi) ponthoz halad, míg a másik zsi­nór a helytálló (fs) ponttól a (b, c) és (a) 9< kerekeken vezetve, a helytálló (fa) pont­hoz. A zsinóroknak a kis kerekek közötti hosszrészein (r) mérőlemezkék vannak, melyek paránymérőkkel láthatók el (1., 9; 2., 4., 5., 9., 11.,'12. ábrák) és 0-jelet is hor­danak. E mérőlemezkék a vonalzó párhu­zamos eltolásakor ugyanolyan mértékkel tolódnak jobbra vagy balra, mint amilyen mértékkel a vonalzót felfelé, vagy lefelé 10 mozgattuk és ezen eltolódás mértékéit a vonalzón alkalmazott (s) beosztáson vagy a körbeosztáisos távolságmérő (o) tárcsán leolvashatjuk. Hogy a berendezést különböző széles- to! ségű, egyszerű vagy fejes vonalzókon is egyszerű módon alkalmazhassuk, melyek­nél a beosztás a vonalzó felső széle men­tén van, két (ci) és (ca) mérőkereket alkal­mazunk (9. és 10. ábra), melyeket a külső 111 kis (a) kerékkel együtt a közös felső kör­vagy körcikkalakú (m) tartól emezen fo­roghatóan akként ágyazunk, hogy a (ei) ós (ca) mérőkerekek a körívallakú (t) ha­sitokban egymáshoz képest eltolhatók és llí ennélfogva a vonalzó szélességének meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom