112114. lajstromszámú szabadalom • Fényjelző

Megjelent 1935. évi május hó 46-éii. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALiMI LEIRAS 112114. SZÁM. — V/a/2. OSZTÁLY. Fényjelző. S eiull inger optische Glaswerke Gesellschaft mit beschránkter Ilaftung- cég Berliii-Zehlendorf. A bejelentés napja 1934. évi május hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi julius hó 13-ika. A fényjelzők szerkesztésénél azt talál iák, hogy ezek a jelzők a kilépő fénynyaláb nagy felületi fénysűrűsége következtében nagyobbaknak látszanak, mint ami-5 1 yenek a valóságban, a recehártyán észlelhető túlsugárzás (irradiáció) jelensége folytán. Eszerint egyenletes felületi fénysűrűségű jelző bizonyos szögnagysággal mindig nagyobbnak látszik, mint amek-10 kora valóban, minthogy a recehártyának a jelző képével szomszédos részeire is hat a túlsugárzás. A találmány abból a megfontolásból indul ki, hogy előnyösebb a jelző kilépési felületének a középső részét 15 a távfény számára jobban kihasználni ós a távolság számára való felületi fénysűrűséget a szélek felé nagy mértékben csökkenteni. A találmány értelmében tehát a jelző optikailag feloszlik, csupán a 20 távfény számára való nagy felületi fénysűrűségű középrészre és a távfény rovására a közelben szükséges szétszórt fényt adó peremrészre, úgy, hogy a távolság számára. való fénynyalábhoz képest a perem-25 részeken a felületi sűrűség jelentősen csökken. A szükséges oldalirányú szétszórodást és esetleg a kívánatos lefeléirányuló szétszórodást is szórótárcsán lévő horonyvagy bordarendszerekkel létesítjük, ame-30 lyek az eredetileg párhuzamosan irányított fényt a peremrészeken a kitűzött feladatnak megfelelően oldalsó irányban vagy lefelé eltérítik. Emellett a szóróhordákat bizonyos esetekben olyanra készít-35 hetjíik, hogy csak egyik oldalirányban okoznak szétszórodást és lefelé csak egyik irányban térítenek el, minthogy a fénymagnak mindkét oldalirányban való szétszórása általában fénypazarlást jelent. A találmány szerinti jelző különösen al- to kalmas ú. n. kettősjelzőkhöz, amelyeknél szerkesztési okokból a két jelzőt lehetőleg közei kell elhelyezni egymáshoz. Az irradiáció figyelembe vétele folytán a találmány szerinti két jelző sokkal közelebb he- 45 lyezhető el egymáshoz, mint az azonos átmérőjű ismert jelzők és mégis kettős jelzőként ismerhető fel. Bár a jelző külső részeinek az oldalirányban eltérítő szétszóró bordák következtében sraffozott világító 50 lel ületekként kellene látszaniok, a nagy fényerősségű ós az irradiációt létesítő középső rész következtében a jelző mégis egyenletesen világító felületnek látszik, minthogy a nagy fényerősségű középső 55 rész okozta túlsugárzás a szélrésznek szóróbordákkal előidézett réseit kiegyenlíti. A találmány különösen előnyös megoldási alakjánál a fénykibocsátó felület külső részei számára parabólatükrön át 60 kapjuk a fényt, a fénymagot pedig lépcsőzött lencsével létesítjük. Emellett a parabólatükröt olyan közel helyezhetjük el a fényforráshoz, hogy még olyan sugarakat is felfoghat, amelyek a jelző tengelyéhez 65 képest 90°-os szög alatt hagyják el a fényforrást. Ekkor a parabólatükör szűk részének négyszer akkora az átmérője, mint a gyújtótávolság. A lépcsős lencsét ugyanilyen átmérőjűre készítjük, hogy pontosan 70 kitöltse a parabólatükör nyílását. A lépcsős lencse gyújtótávolságát akkorára választjuk, hogy minden fényt felfogjon, amelyet a parabólatükör széles része már nem tehet párhuzamossá. Ebből nyilván- 75 való, hogy a lépcsős lencsének a parabólatükör közepén kell lenni. A találmány értelmében a lencse rögzítését árnyékot vető