112078. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

- 3 -különböző áthatási tulajdonságokkal lát­juk el. A rezgéskeltéshez kis áthatásra van szükség, minthogy akkor kis vissza­csatoló feszültségek elegendőek és az 5 állandó rezgési amplitúdó főként a fenti (R) ellenállás hatására kis értékekben határozható meg. A másik kisülési pá­lyára ezzel szemben a kivezérelhetőségi körzetnek van jelentősége. A kivezórel-10 hetőségi körzetnek a rezgéskeltésre való kisülési szakasz kivezérelhetőségi körzeté­vel szemben nagynak kel] lennie, hogy az oscillátorrezgések folytán túlvezéreltség és az ezzel járó torzítások ne lépjenek fel, 15 melyeket az előálló felhullámok miatt ok­vetlen el kell kerülni. Ezekből az okokból a két rácsfélnek különböző áthatásokat adunk, mímeli ett az áthatás a keverő­rendszer oldalán mintegy 5—10-szer le-20 gyen nagyobb, mint a rezgési rendszer oldalán. Az áthatást emellett a kérdéses rácsfélre közvetlenül következő elektró­dára kell vonatkoztatni, tehát az egyik i esetben a (4) segédelektródámak a kató-25 dára való, és a másik esetben az (5) ár­nyékolórácsnak a katódára való áthatá­sára. A különböző áthatás követelményét különösen akkor egyszerű teljesíteni, ha a (3) ráesőt két, egymással vezetőileg összekötött félből állítjuk össze, minthogy ilyenkor mind az áramátbocsátó képessé­get (a szembőséget vagy rácsemelkedést), mind pedig a katódától való távolságokat is különböző nagyságúra választhatjuk. 35 Az elektródarendszer konstruktív kivi­telét a 3. ábra mutatja, mely a találmány szerint épített elektródarendsízer kereszt­metszetét szemlélteti példaképen. Az (1) üvegburában van a példaképen közvetett 0 fűtésű (2) katóda, melyet (3) hengeres rács zár körül. Hogy a rácsfelületet lehe­tőleg közel hozzuk a katóda felületéhez, í)z ábrán jelzett alakot választottuk, mely szerint a (3) elektróda hengerfelület alakú k5 részét két (10) borda rögzíti a (11) tartó­rudakhoz. Ezzel lehetővé tesszük a katóda közelében homogén mező létesülését. A (10) bordák egyúttal a két kisülési pálya csatolásmentesítését is javítják. A vezérlő­,0 rács egyik oldalán van a (4) segédamóda, mely sík vagy hajlított lemez. A másik oldalon a (3) elektródái az első (5) ár­nyékolóráos, (6) vezérlőrács, a második (7) árnyékolórács és a (8) főanóda követi. ,5 Ezeket az elektródákat pl. mint planparal­lel felületeket képezzük kii. Minthogy a két (5) és (7) árnyékolórácsot, mint már fent megjegyeztük, ugyanarra a poten­ciálra hozhatjuk, azokat egyesíthetjük is. Ilyenkor alakjuk fémhálóból készített 60 szekrény lehet, mely két oldalsó (12) tá­maszon rögzített. Ezen a szekrényen belül helyezzük el a, (6) vezérlőelektródát a (13) tartórudakon. Hogy az elektronoknak a (12) tartórudaik irányába való elterelését 65 elkerüljük, a (13) támaszokat tömör bádog­csikokból készítjük. A 4. ábra az elektródák más kialakítá­sát mutatja. A (20) üvegburában elhelye­zett elektróda-rendszernek úgynevezett 70 „lapos" (21) katódája van, célszerűen derékszögű keresztmetszettel. A lapos ka­tód áníak az az előnye, hogy a kialakuló mező rendkívül homogén eloszlású és a vezérlő elektróda, a tartórudakon való 75 előnyös rögzítési lehetősége folytán, igen közel hozható a katódához. Ezenkívül a lapos katódánál a két kisülési pálya csa­tolásmentesítése kényszerűen belkövetke­zik. A (22) vezérlőrácsnak derékszögű ke- 80 resztmetszetű szekrény alakja van. melyet két, különböző szembőségű félből is Össze­rakhatunk. A (23) kettős árnyékolórács­nak, melynek felületét a kisülési áram kétszer járja át, ugyanilyen szekrény- gg alakja van. A második (24) vezérlőrács­nak, éppen úgy, mint a (25) anódánafk, U alaikú keresztmetszete van, mely egy­részt elősegíti a homogén mező kialakulá­sát, másrészt ezeknek az elektródáknak a 90 rendszer középsíkjában való rögzítését is lehetővé teszi. A (26) segédelektródát sík lemezként alakítottuk ki. Az 5. ábra a 4. ábra szerinti elektróda­rendszernek felfogó ráccsal való kiegészí- 95 tését és fejlesztését mutatja. A 4. ábrában feltüntetett elektródákkal azonos elektró­dákat ugyanazokkal a hivatkozási számok­kal jelöltük. A (27) felfogó rácsnak több­féle rendeltetése van. A 'felfogó ráccsal IQO önmagában ismert módon a (25) anódá­val szemben negatív, célszerűen katód­potenciált közlünk. Ennek folytán a fel­fogó rács megakadályozza szekunder elek­tronoknak az anódáról a felfogó ráesőt 105 megelőző (23) árnyékolórácsra átmenetét. Egyidejűleg csökken az anódfeszültség áthatása a (22) vezérlőrácson át és ezzel az anódvisszabatás is, illetőleg ennek a kisülési pályának az ellenállása nő. A jjq felfogó rács alkalmazásával lehetővé vá­lik, hogy a (23) árnyékolóráce-ial ugyanazt, az egyenáramú feszültséget közöljük, mint a (25) anódával, míg egyébként az árnyé­kolórácshoz ismeretesen kisebb feszültsé- 115 get kell vezetni, melyet rendszerint fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom