112078. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

Megjelent 1935. évi május hó 198-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 112078. SZÁM. — VÍI/d. OSZTÁLY. Elektroncső. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1934. évi julius hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi julius hó 5-ike. A találmány többrácsú elektronkisü­lési első, melynek két, ugyanattól a káté­détól kiinduló és részben közösen vezé­relt kisülési pályája van. 5 Középfrekvenciájú vételnél a feladat két különböző rezgésnek, t. i. egyrészt az antennával felfogott és esetleges előfoko­zattal erősített távoli hullám és másrészt a felvevőben kelltatt felülhelyezett hullám 10 egymással való olyan kombinációjában áll, hogy ezektől a távoli hullámmal azo­nos módon modulált középfrekvencia ke­letkezzék. Ez, a folyamat az ú. n. keverő­csőben folyik le. Ilyen keverőcsövekmek 15 már különböző kapcsolása és kiviteli alakja ismeretes. A felvevő egyszerűsí­tése végeitt már javasolták a helyi rez­gésk'eltő (oiseilláitor) és a keverőfokozat működésének egyetlen csőben való egye-20 sítését. Ez elérhető egyetlen olyan csőnek az alkalmazásával, melynek katódájia és funódája között több rácselektróda van. A rácselektródák egyikével, pl. a katódához legközielebb fekvő ráccsal közlik a modu-25 Iáit távoli hullámot. Két további, egy­másra visszacsatolt ráccsal keltik a felül­helyezett rezgést, mely a beérkező hul­lámmal a kívánt középfrekvenciát adja. E középfrekvencia az anódkörben teve-30 hető. Emellett lényeges az, hogy a rezgés­keiltés folyamatát a beérkező feszültség­gel való vezérléstől lehetőleg függetlenít­sük. Evégett a vezérlőrács és a rezgéskel­téshez való elektródák közé célszerűen 35 még egy árnyékolórácsot építenek. Így haitelekitródás csőhöz jutunk (hexoda), mimellett az anóda és katóda közötti ki­sülési szakaszban négy áramátbocsátó elektróda van. Szükség esetén az anóda elé még további árnyékoló rácsot helyez- 40 hetünk A bemenő körrel összekötött és r/ezgéískeltésre való elektródák más, sor­rendje is elképzelhető. Annak az eljárásnak, melynél a rezgés­keltést a bemenő váltóáramú fesizüitség- 45 gel vezérelt áramútban végzik, néhány gyakorlati hátránya van. Ezek a hátrá­nyok különösen akkor tűnnek fel, ha ugyanazzal a esővel hangerőszabályozést kívánunk végezni, pl. a fadding kiegyen- 50 Iítésére. Ebben az esetben az elektron ára­mot a viezérlőrács hatása esetleg annyira­lefojtja, hogy a rezgéskíeltéshez szüksé­ges áramsűrűség nincs már meg. Hasonlóak a viszonyok más, ismert kap- 55 csokisoknál. Ilyen a helyzet, pl. vissza­csatolással csökkentett csillapítású nagy­frekvencia erősítőfokozatnál, melynek erő­sítési fókáit egyidejűleg az egyik rács­feszültség áthelyezésével szabályozzák. 60 Ebben az összefüggésben az ú. n. „homo­dyn-kapcsoláJst" is megemlítjük. Ezt a kapcsolást ismieretesen az jellemzi, hogy a vételi spektrumra a vevőben keltett rez­gést helyeznek felül, melynek frekven- 65 eiája a hordhullám rezgésszámával egye­zik. Ez a két elrendezés az, előbb ismerte­tett, középfrekvenciájiT vevőknél alkalma­zott keverőkapcsolóstól csupán az önger­jesztélst. illetőleg esillapitatlansáígot léte- 70 sítő frekvencia nagyságában különbözik. Hogy az erősítésszabályozásnál fellépő említett hátránypkat elkerüljük és hogy egyúttal a rezgéskeltést és a tulajdonké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom