112029. lajstromszámú szabadalom • Önműködő megállítókészülék, főleg zsinorverő és csipkeverő gépekhez

Megjelent 1935. évi május hó 1-én. MAGTAR KTRÁLY1 SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112039. SZÁM. — XIV/c. OSZTÁLY. Önműködő megállitókészülék, főleg zsinórverő és csipkeverő gépekhez. Pfeiífer János üzemmester és Berta Lajos géplakatos Budapest. A bejelentés napja 1934. évi szeptember hó 24-ike. A találmány oly készülék, amely főleg zsinórverő és csipkeverő gépeknél, rendszerint a gépállvány alsó részében helytálló tengelyeken elhelyezett csévék-5 ről lekerülő fonalak vagy szálak szakadása vagy elfogyása esetén a gépet önműködően megállítja és így a gépek működésére felügyelő munkás figyelmét) a beállott üzemzavarra felhívja. Az ilyen 10 önműködő megállitókészülék gyakorlati jelentőségű, mivel egyetlen munkásnak több gépre kell felügyelnie és ha egyegy fonál vagy slzál elszakadását vagy csévéjéről lefogyását nem veszi idejében 15 észre, az áru selejtes lesz. Ha pl. zsinórverő gépen olyan zsinórt vagy szalagot állítunk elő, melynél egy fonalat vagy több szálat (pl. gumiszálat), mint magot fonunk körül és az ilyen fo-20 nál vagy szálak elszakadásakor a gépet nem állítjuk meg, 'akkor a gép olyan árut termel, amely vagy hasznavehetetlen, vagy igen csekély értékű. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a fent-25 említett készülék hiányából származó károk, még gondos felügyelet esetén is, évenként tekintélyes összegre növekednek. A találmány szerinti önműködő meg-30 állítókészülék a jelzett hátrány megszüntetését célozza és lényege, hogy a helytálló tengelyen elhelyezett csévéről elvezetett fonalat vagy szálat, a nyugalmi helyzetéből elmozgatott és önsúlya hatása 35 alatt a fonalra vagy szálra fekvő szerv, pl. emelő vagy kar, feszíti, amely fonálszakadás vagy elfogyás esetén felszabadul, illetve nyugalmi helyzetébe visszatér és ennek következtében a gép hajtóművét kikapcsoló test, előnyösen golyó, 40 mozgásiba jut. A találmánybeli önműködő megállitókészülék példaképpeni kiviteli alakját a mellékelt rajz tünteti fel. Az 1. ábra egy magában véve ismert beren- 45 dezésű és ezért fel sem tüntetett zsinórverő gép alsó részében elrendezett megállitókészülék egy részének oldalnézete. A 2. ábra ugyanennek a részletnek felülnézete, míg a 50 3. ábra homloknézet a hajtótengely felől nézve. Ha pl. gumizsinórt vagy gumiszalagot állítunk elő, melynél a gumiszálakat a zsinórverőgépen egymással összefont fo- 55 nalakkal fonjuk körül, akkor az (a) gumiszálakat hordozó (b) csévéket a gép alján !évő (c) hossztartókon megerősített, célszerűen derékszögben meghajlított huzalból való (d) tengelyeken helyezzük el. 59 Minden (b) csövéhez egy-egy huzalból meghajlított (e) emelő tartozik, melynek (el) tengelyrésze a (c) hossztartón megerősített (f) hüvelyben és (g) U-daraJb furatában foroghatóan nyugszik. Az (e) 65 emelőnek szabad (e2) szárrésze a (d) tengellyel párhuzamos és előnyösen hoszszabb, mint a (d) tengelyre helyezendő, leghosszabb cséve. így egyszerű módon elérjük, hogy az (a) szál, melyet az 1. 70 ábra szerint az (e2) szárrész körül hozva, a zsinórverő készülékhez felvezetünk, — a cséve ibármely helyéről kerüljön is le, —• az (e) emelőnek, mint külpontosán ágyazott súlynak feszítő hatása alatt ma- 75 radjon.