111997. lajstromszámú szabadalom • Ejtőernyő
3ieg;.H-lent 1935. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111991. SZÁM. — V/h. OSZTÁLY. Ejtőernyő. Szalay György író Mátyásföld. A bejelentés napja 1934. évi március hó 31-ike. Aiz eddig ismert ejtőernyők kib. 30% biztonsággal nyílnak és nyitott állapotban átmérőjük kb. 8 m. A találmány célja ezael szemben gya-5 korlatilag teljes biztonsággal nyíló és legfeljebb kb. 6 m átmérőjű ejtőernyői létesítése. A találmány szerint evégből az említett csökkentett átmérőn belül többszörös íO ernyőfelületet alkalmazunk. Hogy e felületek eséskor a levegővel szemben a lehető legnagyobb mozgási ellenállást fejtsék ki, a közéjük jutott levegőnek korlátolt átáramlási lehetőséget biztosítunk aa er-15 nyőn át. Evégből az ernyő anyagában átáramlási nyílásokat alakítunk ki. Az eddig említett kialakítás aránylag kis ernyőátmérő mellett lassú esést biztosít. Az ernyő felnyílásának biztonságát az ernyő 20 középvonalában, alul elrendezett merev gyűrűvel érjük el, melyhez a legbelső ernyőfelületrész csuklózott karokkal csatlakozihatik. A mellékelt rajz a találmány szerinti 25 ejtőernyő egyik foganatosítási alakját példaképpen, vázlatosan tünteti fel. Az 1. ábra a nyitott ernyő elölnézete. A 2. ábra la nyitott ernyő függélyes középmetszete. A 30 3. ábra az 1. ábrához tartozó felülnézet. A 4. ábra a nyitott ernyő távlati képe alulról. Az 5. ábra a merev gyűrűnek és csuklós 85 karjainak nézete a legbelső ernyőfelület csukott, illetve nyitott állapotában, nagyobb léptékben. Az ernyő egymáson belül központosán elrendezett több ellenállásfelületből áll. 40 Ezek közül a legkülső (legfelső) (1) felület (1. ábra) a szokásos gömbsüveg alakú, míg a belső (2) felületek kúposak (2. ábra). E kúpfelületeket felső végükön az (1) gömbsüvegfelülethez erősítjük. Az így kialakított, alul nyitott rekeszek tetején, az -15 (1) felületen központos körökön elhelyezett (3) nyílások vannak (3. ábra) a rekeszekbe alulról beáramló levegő fojtott átbocsátására. A levégő tehát a rekeszekben nem reked meg, hanem az ernyőhöz 50 képest felfelé mozog, úgy hogy az (1, 2) felületek (2. ábra) valamennyien mint légellenállásfelületek hatnak. Az ábrázolt megoldásnál a (2) felületek középtől kifelé rövidülnek, a köztük fekvő rekeszek 55 pedig alulról felfelé szűkülnek. A felületek anyaga a szokásos selyemszövet. Az egyes felületek pereméről a (4) tartózsinórok a szokott módon közös pontba futnak össze. 60 Az ernyő felnyitását biztosító szerv a merev anyagú, központos helyzetű (5) gyűrű (5. ábra), melyhez a (6) csuklók révén a görbe (7) karok csatlakoznak. Utóbbiak külső végéhez a legbelső (2') felület 65 alsó szélét erősítjük (4. ábra). Az (5) gyűrű biztosítja azt, hogy a pilóta vagy utas leugrásakor a gyűrűnek megfelelő átmérőn feltétlenül behatolhasson a levegő az ernyő belsejébe (5a. ábra). A levegő a legbelső 70 (2') felület falát teljesen szétfeszíti és ia középső (3') nyíláson át lassan távozik, miközben alulról újabb levegő tódul a helyébe. Egyidejűleg a többi felületek is szétnyílnak, mert a levegő a felületek1 alsó 75 szélei közötti, az ernyő csukott állapotában is szükségképen fennálló hézagokba könnyen bejuthat. Természetes, hogy a legbelső (2') felület robbanásszerű szétnyílása a fellépő ütés folytán a többi fe- 80
