111950. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet és eljárás kisütőcsövek elektródainak rögzítésére
M»»jr.ielent 1935. évi április li ó 126 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111950. SZÁM. — VIJ/tl. OSZTÁLY. Szerkezet és eljárás kisütőcsövek elektródáinak rögzítésére. Telefunkeii Gesellschaft fíir drahtlose Telegraphie m. b. II. Berlin. A bejelentés napja 1934. évi február hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi április hó 3-ika. A találmány szerkezet kisütőcsövek elektródái nüik megtámasztására. Kiterjed a találmány a támasztószervek előállításához alkalmas eljárásra és az előállí-5 táshozi alkalmas készülékekre is. Elektróda,rendszerek szerkesztésekor szemelőtt tartandó az a követelmény, hogy a rendszer egyszerű módon és lehetőleg kevés munkamenetben legyen ösz-10 szeépíitihető, mimiellett az elektródák közötti távolságok pontosan betartandók. Különös súlyt kell fektetni a szerkezet stabilitására, hogy abban az egyes elektródák helyükből ki ne mozdulhassanak. 15 Evégből úgy jártak el, hogy az, elektródákat a sajtolt talprészitől elfordított végükön. is ágyazták és egymásitóli távolságukat itt is köztartó betétekkel rögzítették. A tartópálcákat üveggyöngyökbe 20 forrasztották vagy csillámból, esetleg más szigetelőanyagokból készült hidal? furataiba illesztették. Eljártak úgy is, hogy az elektródarendszert egészében, vagy rész,ben üvegből vagy keirámiai 25 anyagból készült keretaliakú tartószerkezetekkel támasztották meg. Ezekkel az intézkedésekkel azonban nem lehetett a fent felsorolt követelményeket maradék nélkül kielégíteni, mtert vagy a,z elektródák 30 köziéi nem voltak pontosan betarthatók, vagy piedig a szerkezet nem volt eléggé egyszerű. Ezeket a hátrányokat a találmány értelmében úgy küszöböljük ki, hogy az 35 elektródák tartószerveit szigetelő kiönitőmasszából készült testben ágyaizzuk. Az alábbiakban továbbá ismerteitjük azokat az eljárásokat és, szerkezeteket, amelyek e résziek előállítására alkalmasak. A kiöntő,massza fizikai és vegyi tulaj- 40 donságai kiell, hogy bizonyos követelményeknek megfeleljenek. Ez a, massza villamos, vegyi vagy elektrochemiaia behatások alatt van és a kötőanyag megfelelő megválasztásával kell arról gondoskod- 45. nunk, hogy a tartókat rögzítő test ezeknek a hatásoknak jól álljon ellen. A masztsza készítéséhez, jól megfelelnek magas olvad ásponitú fémoxidok, amilyenek pl. a magnéziumoxid vagy az alumíniumoxid, 50' amelyekhez a kellő szilárdság létesítése végetlt megfelelő kötőanyagot adunk. A kiöntőtoassza úgy állítható elő, hogy magnézium-, alumínium-, berillium- vagy más magas olvadáspontú fémoxidot, pl. 55, .golyós malomban amm on i u mbor át t al, mint kötőanyaggal és vízzel finomra miegőrölüník. A találmány' szerinti elektródatartószerkezet néhány kiviteli példáját a rajz gQ, mutatja. Az 1. ábrában hiáromelektródás cső három (12, 13) és (14) elektródáját (1, 2, 3, 4) és (5) drótok tartják. E drótok a préselt talprósz felöli oldalon vannak éis e 55. talprészben lévő beolvaszt ott drótokkal, pl. pont he geszt és útján összekötöttek. A talprésztől elfordított oldalon lévő ugyanazon elektródák (7, 8, 9, 10) és (11) tartódrótjait a, szigetelőanyagból készült (15) 70 hídrész egymással szemben a kívánt helyzetben rögzíti. E végből a taiítódrótokat a (15) hídrész megfelelő furatain átvezettük. A szigetelő hídnak az elektródákkal
