111939. lajstromszámú szabadalom • Keréktengelyek vagy kerekek rugózása, különösen géperejű járművekhez
megrakott jármű súlya között és a gyakorlatilag alkalmazott menetsebességek között. A lemezesrugók szokásos alkalmazása -5 nak további súlyos hátránya különösen oly esetekben jelentkezik, amelyekben a jármű más szierkezeti követelményei folytán korlátolt rugólöket áll rendelkezésre, mint pl. sínjárműveknél, amelyeknél az 10 iitkazöállásnak rugózásnál csak aránylag csekély mértékkel szabad változnia vagy közúti-teherkocsiknál és teherpótkocsiknál, amelyeknél többnyire legkisebb rakfelület-magasságra kell súlyt 15 l|jelyezni. Ennek az a köverttoeizmónye, hogy a rugóvégeken ható erők nyugalmi állapotban (sztatikai terhelés) a már korlátozott rugólöket legnagyobb részét már elveszik, míg a rugó tulajdonké-20 peni feladatára, a lökéseknek menetközben való lerugózására, ill. felvételéire, többnyire teljességgel nem elegendő maradéklöket marad fenn. A találmány szerinti rugózásnál, azaz 25 rugószierkezetnél az emelő alakításával a nyugalmi állapotban való terhelést (szitatikai terhelést) és ezzel a rugónak a menetközben rugózás számára ki nem használható áthajtását a menetközben fellépő 30 igénybevéltelek lerngózása javára tetemesen csökkenthetjük. A találmány szerinti emelőelrendezéssel — könnyebb rugók használatának a lehetőségén kívül, amelyeknek a lökések-85 kel szemben való érzékenysége minden terhelésnél fokozottabb — a rugóterheléseknek az üres állapotban és a csekélyebb terhelési körzetekben való növelése is lehetővé válik, ami a rugózás továbfbi 40 javítását eredményezi. Túlterhelések fellépténél a törési veszély e túlterheléseknek a rugóra gyakorolt csökkentett hatásának megfelelően csökken. 45 A mozgó jármű magasságkülönbségének a lökések rugós felfogása közben bekövetkező változása kisebb lesz, amenynyiben a lenemrugózott részek a terheléstől függetlenebből, bizonyos mértck-50 ben a menetközben tehetetlenségi állapotban levő j.tiTTTiu alatt játszhatnak anélkül, hogy az úttestről felemelkednének. A találmány lényege az, hogy egy le-55 gördülőemelő egyik végén gördülőfelülettel a kocsi-szekrényen elrendezett lemezhez támaszkodik és ezt az emelővéget egy félelliptikus rugó egyik vége hordja, míg a legördülőemelő másik vége a rugó középső részén támad, amelynek másik 60 vége a szokásos módon a kocsiszekrényhez van csuklósan erősítve. A rajz a találmány példaképpeni foganatosítási alakját vázlatosan tünteti fel. (a) a járműveknél használatos, ismert 65 szerkezetű hordlemezesrugó, amely a (b) rugókötés révén a csapágyhoz vagy a (c) járműtengelyhez van erősítve. Az (a) rugó egyik vége a kocsiszekrény tar tóval összekapcsolt (d) rugóbakhoz van a szo- 70 kásos módon csuklósan erősítve, míg a másik vége (e)-nél az (f) emelőn támad. Az (f) emelő egyik vége a (b) rugókötéssel van (g)-nél csuklósan összekötve, míg a másik vége a kocsiszekrénytartón el- 75 rendezett (h) lemezhez támaszkodik. Az (f) emelőt az (i) táska vezeti, amely az emelőt oldalsó kilengések ellen biztosítja. Az (f) emelő (k) támaszfelülete legördülőfelületként van kiképezve és olymó- 80 don van görbealakúan alakítva, hogy az az (f) emelő állása szerint a rugóközéptől, ill. a (c) járműtengelytől többé vagy kevésbbé távol levő pontban fekszik a (h) lemezhez. 85 A részeknek a rajzon feltüntetett I helyzete a terheletlen járműnél elfoglalt állásnak felel meg. Ebben a kocsiszekrény súlya kb. a (h) lemez baloldali végén nyugszik az (f) emelőn. Az eközben 90 fellépő nagy (h) emelőnyomaték az (a) rugót megfelelő erős mérvben veszi igénybe úgy, hogy a rugó a csekély járműsúly dacára érzékenyen működik. A jármű terhelésénél a szekrény síi- 95 lyed úgy, hogy az (f) emelő az I helyzetből, a megnövekedett tehernek megfelelően, esetleg egészen a II helyzetbe kerül. Az emelőnek eme elfordulásánál a (k) felfekvési felület, görbealakú kiképzése 100 következtében, a (h) lemezen xigy gördül le, hogy megnövekedett terhelésnél kb. a (li) lemez jobboldali végére fekszik fel. Ezáltal a hatásos (la) emelőnyomaték megfelelően kisebbé válik úgy, hogy a 105 rugó túlságos igénybevételét elkerüljük. A találmány előnye tehát az, hogy az (f) emelő hatékony hossza, tehát ezzel a rugóterhelés is, a járműsúly szerint önműködően, még pedig teljesen lökésmen- 110 tesen, változik. Az (a) rugónak hajlításra való igénybevétele emellett az összes terheléseknél iigyanazon az értéken tartható.
