111775. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

Megjelent IÍK'5. évi március hó l(S-án. MAGYAR KIRÁLY] SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 111775. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Elektroncső. Egyesült Izzólámpa és Villamossági r.-t. cég Újpest. A bejelentés napja 1933. évi szeptember hó 23-ika. A találmány olyan, főleg erősítőberendezésekben, pl. rádióvevőberendezésekben való használatra szánt elektroncső, mely az erősítésre való elektróda-5 rendszeren (katóda, anóda és egy vagy több rács) kívül egyenirányításra való szerveket is tartalmaz. Olyan elektroncsövek, melyekben az erősítésre való elektródarendszoren kívül 10 egyenirányításra való elektródarendszer is van, már ismeretesek, és az ilyen csövek egyenirányítószerveit katódával, és pedig rendszerint az erősítőrendszer katódájáiiak egy részével, együttműködő segédig anóda alkotja. Az elrendezés rendszerint olyan, hogy a segédanóda az erősítőrendszer katódájának egy ebből az elektródarendszerből kinyúló együtt. 20 Ez elrendezésnek ránya, hogy a közös Irodarendszer közt villamos kapcsolatot tart fenn, és egymáshoz való közelségük kapacitív csatolást is jelent, mi sok eset-25 ben nem kívánatos, másrészt, hogy a rendszerint jóval kisebb teljesítményű egyenirányító katódája szerkezeti okoknál fogva (minthogy az. erősítőkatódának egy része) aránylag sok fűtőenergiát emészt fel. 30 Találmányunk fenti hátrányok kiküszöbölését célozza és abban van, hogy az elektroncsőben ós pedig akár a cső burájában, akár fejében az ismeretes egyenirányító elektródarendszer helyett úgyne-35 vezett száraz egyenirányító van elhelyezve. Száraz egyenirányítókon olyanokat értünk, melyek egymással érintkező szilárd anyagokból állnak, pl. a záróréteghatáson vagy detektorhatáson alapuló részével működik egyrészt az a hátkatód a a két elekszerkezeteket. Az ilyen egyenirányítóknak 40 alkalmazása a fenti összes hátrányokat kiküszöböli, mert fűtőáramot nem igényelnek, a cső egyéb elektródáival nem kell villamos kapcsolatban állniuk és megfelelő elhelyezésükkel, valamint esetleg 45 egy vagy több vezető ernyővel való leárnyékolásukkal a kapacitív csatolás is minimális, elhanyagolható értékűre csökkenthető. Az ilyen száraz egyenirányítóknak a 50 csőbe való beépítése azonban némi nehézségekkel jár, melyeket az alkalmazandó egyenirányító kellő megválasztásával és beépítésével kell kiküszöbölnünk. A záróróteghatáson alapuló, manapság használa- 55 tos, pl. réz-rézoxidulos vagy szelénes egyenirányítók ugyanis magasabb hőmérsékletekkel szemben rendszerint érzékenyek, és így azokat a kigázosítási hőmérsékletnek alávetni, tehát a cső burájába beépíteni, go nem szabad. A detektorhatáson alapuló egyenirányítók viszont, melyek magasabb hőmérsékleteket is kibírnak, rendszerint a fémcsúcsos oxidálódása folytán utánállításra szorulnak, mi a burában való elhe- 65 lyezésük esetén bajos, az esetleges szükséges csúcscsere pedig lehetetlen. Mindeme nehézségeket a találmány szerint ii gy küszöböljük ki, hogy a szóbanforgó teljesítményekre igen kisméretű, 7G záróréteghatáson alapuló egyenirányítót a csőfejbe építjük be, hol az légmentesen elzárva nincs, de igen jól védve van, a detektorhatáson alapuló egyenirányítót pedig, melynél a burában való elhelyezés 75 előnyös, sajátos kiképzésben készítjük. Azt találtuk ugyanis, hogy ha detektorként az ismeretes ólomszulfidkristályt,