111769. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés villamos folyamatok önműködő megszkítására
- 3 -összeesnek, a segédelektróda potenciáljának csökkenése az (1) cső gyújtását megakadályozza, mely gyújtás eddig bekövetkezett abban a fél periódusban, amelyben 5 az anóda pozitív volt. Az (5) kondenzátor feszültsége növekedésének megfelelően a töltőáram és ezzel a feszültségesés a (6) ellenállásban gyengül és bizonyos idő múlva, mely időt az ellenállás szabályozá.0 sával pontosan beállíthatjuk, a gyengülés oly mérvű, hogy a cső anódáramát többé nem reteszelheti el. Az anódáram ekkor újból megindul és a (8) kapcsoló átállítódik. Emellett a mindenkori kapcsolás sze-5 rint, mely kapcsolásihoz a találmányt használni kívánjuk, egy áram vagy megszakad vagy bekapcsolódik. Az 1. ábra szerinti kiviteli példa esetében az (1) cső nyugalmi áramú reléként hat. N) Mint már említettük, az az időtartam, melynek folyamán a cső gyújtása nem lehetséges, az ellenállás segélyével pontosan szabályozható, azonban e célra esetleg a kondenzátor kapacitása is változtatható !5 lehet. A kapcsolási elrendezés ennélfogva kiválóan alkalmias időkapcsolónak röntgentelepekhez, különösen rövid időtartamú felvételeknél, mert itt a pontosság nagy szerepet játszik. A (7); cséve és a (8) 10 kapcsoló alkotta relének természetesen a működtető áram pulzáló jellegéhez kell alkalmazkodnia. Hogy az elektromos folyamatot megismételhessük, a kapcsolót az I. helyzetbe 15 visszafektetjük. A kondenzátor ekkor kisül és a töltőáram későbbi újbóli bekapcsolásakor a rácspotenciált ismét időlegesen csökkentjük. A 2. ábra szerinti elrendezés az 1. ábrán tO látható kiviteltől több részlet tekintetében eltér. A 2. ábra szerinti kivitel ugyanis írtunkaáranimal dolgozik ós a (9) egyenirányító az ellenállás másik oldalán fekszik. A (3) segédelektróda potenciálját en(5 1101 az elrendezésnél a kondenzátor feszültsége határozza meg. Az anódáramot és a kondenzátor töltőáramát ugyanazon (16) íranszormátortekercsből vesszük (ami különben az 1. ábra szerinti kivitelnél szini0 tén lehetséges volna). A (15) kapcsoló a kondenzátort a (16) tekercs oly pontjával köti össze, mely a (2) katóda csatlakozási pontja és az anódvezeték csatlakozási >5 pontja között fekszik. A (17) kivezetés célszerűen beállítható. A töltőáram innen a (15) kapcsolón, az (5) kondenzátoron, a (6) szabályozó ellenálláson és a (9) egyenirányítón át a (16) tekercshez folyik vissza, mi mellett az egyenirányító ká- 60 tódája a (16) tekercs oly pontjával van összekötve, melynek potenciáldifferenciája a katódával a (4) anódáéhoz képest ellenfázisban van. Ha a kapcsoló az I. helyzetben van, a kondenzátor rövidre 65 van zárva és a (3) rács a (10) izzókatóda emissziója révén a (2) lcatódához negatíve van töltve. Az (1) csövön át való áramátmenet tehát el van reteszelve. Ha a kapcsolót a II. helyzetbe átfektetjük, a 70 rács és a katóda között az (5) kondenzátor (kezdetben nulla) feszültségének ós (16) tekercs a (17) csatlakozási pont és a katóda közötti részén mutatkozó feszültségnek összege fekszik. Ez utóbbi feszültség 75 a rácspotenciált a hatékony félporiodüsban növeli. Ennek kezdődnie kell, még mielőtt a kondenzátor feltöltése megkezdődött, úgy, hogy a folyamat időtartama nem függ attól a véletlen pillanattól, 80 amelyben bekapcsolunk. A kondenzátor potenciáljának növekedésével a rács potenciálja csökken, mivel a kondenzátor negatív elektródája a (3) rácson fekszik, míg végül is a cső gyújtása a rácspoten- 85 ciál túlalacsony volta miatt kimarad és a folyamat megszakad. Ezt a pillanatot a kontaktusnak a transzformátoron való beállításával, az ellenállás vagy a kapacitás változtatásával előzetesen tetszőlege- 90 sen választhatjuk. A 3. ábra szerint a 2. ábra (15) kapcsolója helyett (18) többszörös kapcsolót alkalmazunk, mely három helyzetet foglalhat el. A II. helyzetben a kondenzátor a 95 (19) kontaktusszegmensen rövidre van zárva. A III. helyzetben, mely a (15) kapcsoló II. helyzetének felel meg, megy végbe a kondenzátor feltöltése. A kapcsoló a 3. ábra szerint nincs közvetlenül a 100 transzformátortekerccsel összekötve, hanem potenciómeterként e tekercs egy részén át kapcsolt (20) ellenálláshoz van kötve; így könnyebb elrendezni azt a (21) elállítható kontaktust, amellyel a (3) se- 105 gédelektróda előfeszültségét választhatjuk. Hogy ez az előfeszültség a cső karakterisztikájához jobban alkalmazkodhassék, az ellenállás áthidalja a (16) tekercs ama részét, amelyen a (2) katóda 110 fekszik, úgy, hogy a szükséghez képest negatív előfeszültséget állíthatunk be vagy a csövet rácselőfeszültség nélkül dolgoztathatjuk. Az I. helyzetben a többszörös (18) kap- 115 csoló az (5) kondenzátort a (19) kontaktusszegmensen át rövidre zárja, azonban