111760. lajstromszámú szabadalom • Réteges elrendezésű nagyfeszültségű tekercs

Megjelent 1935. évi március hó 197-án. MAGYAR KIRÁLYI % SZABADALMI BIROSAG m SZABADALMI LEIHAS Ilit60. SZÁM. VII/G. OSZTÁLY. Réteges elrendezésű nagyfeszültségű tekercs. Koch & Sterzel Akt. Ges. Dresden. A bejelentés napja 1931. évi április hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi április hó 17-ike. Ismeretesek már, különösen transzfor­mátorok, mérőátalakítók vagy fojtóosé­vék céljaira, oly réteges elrendezésű nagyfeszültségű tekercselések, amelyek-5 nél a rétegek végső menetei szigetelő­anyagból készült, egyrészű cséveszekrény végkarimájához szorulnak és potenciálju­kat a velük érintkező szigetelőanyag ré­szeivel közlik (v. ö. a 108554. 1. számú 10 szabadalmi leírást). Ismeretesek oly nagyfeszültségű osévék is, amelyeknél a tekercselésnek egyes, egymást konaxiálisan körülvevő rétegei a középső, nagyfeszültségre kapcsolt ré-15 tegtől kiindulva, egymás után vannak kapcsolva, úgy hogy a külső vagy belső réteg földelésénél a feszültség e rétegektői a középső rétegek felé növekedik. A te­kercselés egyes rétegeinek tengelyirányú 20 mérete a külső és belső rétegtől a nagy­feszültséget vezető középső réteg felé ; csökken. Emellett a konaxiálisan elren­dezett rétegeknek egymással rétegről-ré­tegre közvetlenül összekötött, ugyanazon 25 potenciálú végei lapos, gyűrűalakú csé­székkel vannak befödve (1. a 337404. számú német szabadalmi leírást). Ily mó­don a csévék mindkét oldalán két. három­szögkeresztmetszetű, üreges rotációsgyűrű 30 létesül, melyeknek háromszögcsúesai egy­mással szembenállva a csévékbe hatol­nak. . Ennél a cséveelrendezésnél azonban a csévébe háromszögalakúan hatoló széle-85 ken az elektromos mező vonalainak össze. szorulásai, illetve eltolódásai, az ú. n. mezőkontrakciók állnak elő; ugyanis a mindenkori rövidebb rétegnek és a rá­következő, felette vagy alatta levő hosz-40 szabb rétegnek utolsó menete között, mezőkontrakció, illetve mezőeltolódás lé­tesül, úgy hogy eddigelé kifogástalan mezőeloszlás, illetve az elektromos mező kellő befolyásolása az ismeretes elrende­zéseknél nem sikerült, jóllehet a nagyobb -í5 potenciálii rétegek végeit a közbenső po­tenciálok a kezdeti potenciáltól elkülöní­tik. A találmány abból a felismerésből in­dul ki, hogy az elektromos mező kontrák- 50 cióit, illetve eltolódásait feltétlenül el kell kerülni, mert ezek a számítások ré­szére alig hozzáférhetők és mert minde­nekelőtt az egyes tekercselési rétegek kö­zötti szigetelőanyagok a mezőkontrak- 55 ciókkal, illetve -eltolódásokkal járó di­elektromos igénybevételekkel szemben nem mutatnak kellő ellenállást. A talál­mány szerint e mezőkontrakciókat, illetve a mezővonalaknak a rétegesen elrende- 60 zett nagyfeszültségű tekercselésben való • egymásbahatolását olykép kerüljük el, hogy az egymásra következő tekercselési rétegek összekötő vezetékrészei a teker­cselés mindkét oldalán egymással párhu- 65 zamos helyzetű és egymástól elszigetelt tárcsák alakjában a tekercs kerületéig vannak kivezetve. így a tekercs mindkét végén elhelyezett tárcsák ugyanakkora potenciálúak, mint a rétegnek velük ösz- 70 szekötött végei, illetve kezdőrészei, úgy hogy a feszültség a tekercs mindkét vé­gén a legnagyobb potenciáltól a kezdeti potenciálig lépcsőzetesen oszlik el. Ily módon a két-két szomszédos tárcsa közötti 75 feszültségek csak kb. a kétszeres réteg­feszültségnek felelnek meg, úgy hogy az egymással párhuzamos tárcsákat könnyű egymástól elszigetelni. A tekercs mindkét végén, kívül, a eséve palástján, a tárcsák 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom