111661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium forrasztására

- 3 -oxidhártya a forrasztás helyén csupán a forrasztás megtörténte után keletkezhet. A korróziót előmozdító, káros oxidzárvá­nyok, amelyek a más eljárással előállított 6 forrasztásokat szennyezik, egyáltalán vagy gyakorlatilag nincsenek jelen. Ha az összeforrasztandó darabok túl­nagyok, akkor a forrasznak a kaparóval való fentleírt utánahúzását több lépésben 10 kell foganatosítani, vagyis: először pl. 15—20 cm-nyi idarabon forrasztunk, majd azon a helyen, ahol a forrasztást abba­hagytuk, új forrasztást adunk hozzá, ez­után további 15—20 cm-nyi darabon utá-15 nahúzzuk a forraszt és ezt az eljárást mindaddig folytatjuk, amíg az egész for­rasztást be nem fejeztük. Ha a találmány szerinti eljárással egy csövet hüvelybe (karmantyúba) akarunk 20 beforrasztani, akkor először is a eső végé­nek külső részét és a hüvely belső részét a fentleírt módon alkalmas forrasszal leke­féljük, vagy ledörzsöljük; előnyösen forgó, mechanikailag hajtott hengeres ke-25 tet használunk. Ezután az előkészítési után a csővéget, előnyösen forgatva, betoljuk a hüvelybe, amikor is az axidréteg az előbb leírt lehántáshoz hasonlóan, nagy részben kilökődik. A csőnek kis játékkal 30 kell a hüvelybe beleilleni. Természetesen a hüvelynek és a esővégnek a betoláskor legalább is a forrasz olvadási hőmérsék­letén kell lennie. Ha mármost a csővéget betoltuk a hüvelybe, akkor a hüvely egyik 35 végén az oxidréteget a varratnál ugyan­lígy, mint az összekötő felületek előkészí­tésénél, friss forrasszal keféljük le, a var­rattól nem oxidáló lánggal a levegőt el­zárjuk és friss forraszt olvasztunk vagy 40 öntünk be. Ez a forrasz átfolyik az össze­kötő hely egész hosszán és az összekötőhe­lyet kitölti. Csöveknek hüvelyekbe vagy más csö­vekbe való beforrasztása az ismert eljárá-45 sokkal nem sikerült. Az új forrasztó eljá­rás igen előnyösen alkalmazható csőből készült vázak, pl. kerékpárvázak készíté­sénél. Eddig alumíniumötvözetből készült forrasztott vázú kerékpárok nem voltak: 50 beérték azzal, hogy alumíniumötvözetből készült csöveket acélból készült hüvely­darabokba szorítottak be, amikor is, bi­zonyos idő eltelte után, a meglazulás el­kerülhetetlen. Ez a hátrány az új eljárás-55 sal forrasztott csőösszeköttetéseknél nem lép fel. A találmány szerinti eljárás előnyei ugyancsak különösen nagy mértékben mu­tatkoznak vékony bádogból készült nagy betűk forrasztásánál, amelyeknél a bádog- 60 sávokat egymásra merőlegesen tompán kell forrasztani. A találmány szerinti el­járással ez kifogástalanul megvalósítható, viszont az ismert eljárások alkalmazása­kor a betű már odaforrasztott részei a még 65 össze nem kötött helyek összeforrasztása­kor keletkezett feszültségek következtében ismét leválnak, vagy eltolódások lép­nek fel. Az új eljárás aluminiumöntvények javí- 70 tására is előnyösen felhasználható. Természetesen az összeforrasztás más forrasszal is foganatosítható, mint ame­lyet az összekötendő helyek lekefélésére használtunk. 75 A találmány szerinti eljárás foganatosí­tásához tetszésszerinti aluminiumforraszo­kat használhatunk, feltéve, hogy ezeknek nem túlságosan magas az olvadáspontja és elegendő nagy a mechanikai szilárd- 80 sága, valamint a korrózióval szemben ki­fejtett ellenállása. Szabadalmi igények: 1. Eljárás alumínium vagy alumínium­ötvözetek ömlesztőszer nélkül foganato- 85 sított forrasztására, amelynél az össze­kötendő felületeket megtisztítjuk ós esetleg érdessé tesszük, majd legalább a forrasz olvadáspontjára hevítjük és forrasszal bedörzsöljük vagy keféljük, 90 amelyre jellemző, hogy a végleges összeforrasztás előtt a kifogástalan összeforrást zavaró minden elemet, mint például az ötvözetlen forraszt, oxid­hártyákat vagy más zavaró anyagokat 95 mechanikai uton eltávolítjuk és csak ekkor, esetleg friss forrasz hozzáadása után forrasztjuk össze a részeket. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás válto­zata, amelyre jellemző, hogy már az 100 érintkezési felületek dörzsölésénél vagy kefélésénél forrasszal olyan erősen dör­zsöljük vagy keféljük e felületeket, hogy minden ötvözetlenül maradt for­raszt tökéletesen eltávolítunk, majd a 105 munkadarabokat, esetleg friss forrasz hozzáadása után, egymással összefor­rasztjuk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás válto­zata, amelyre jellemző, hogy a zavaró 110 elemeket éles szerszámmal, például kaparóval távolítjuk el, amelynek munkaélei az összekötendő felületeket egyidejűen tisztítják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom