111614. lajstromszámú szabadalom • Síkszitahajtás
Megjelent 1935. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111614. SZÁM. X/Í. OSZTÁLY. Síkszitahajtás. Szőke Béla oki. gépészmérnök Pestszentlőrinc. A bejelentés napja 1934. évi márcins 2-ika. A találmány olyan síkszitahajtás, mely az épületre nem ad át káros forgató nyomatékokat és a szita nyugodt járását biztosítja. Az 5 1. ábrán a hajtás oldalnézete, a 2. ábrán felülnézete, a 3. ábrán pedig egyik kiviteli alakja látható. Az (s) szita (h) függesztő rudakon a 10 szokásos módon (b) tartópontokban van felfüggesztve. Lehetőleg a szita súlypontjában, a szitatesthez rögzített (e) csapágyházba van beszerelve az önálló (m) forgattyúcsapágy, melyben a (q) ellen-15 súlyhoz rögzített (p) forgattyúcsap forog. (Az 1. és 2. ábrába (a) kétrészű ellensúly van berajzolva..) A (q) ellensúlyhoz, mely egyszersmind maga a forgattyúkar, a (t) hajtótengely 20 van hozzákapcsolva olyan (j) pontban, mely beleesik a (q) ellensúly és az (s) szitatest közös súlyvonalába. Ha ugyanis a (t) hajtótengelyt az egész rendszer közös súlyvonalában helyezzük el, akkor 25 működés közben is függélyes marad a tengely középvonala. A (p) forgattyúosap (t) tengely körüli forgatásával a szita súlypontja (t) tengely körül körpályát ír le és mivel a szita 30 az említett módon párhuzamos felfüggesztő rudakra van szerelve, a szitatest transzlatorikus körmozgást végez, vagyis mozgás közben önmagával mindig párhuzamos marad, miközben a szita minden 35 egyespontja a súlypontéval párhuzamos kört ír le. Az eddigiekben vázolt elrendezés van alkalmazva mind a legújabb, mind a legrégibb síkszitáknál; újszerű azonban a 40 találmányban a súly felfüggesztésének a módja és az egyes elemek csapágyazásának együttes rendszere. A gyakorlatban használatos síkszitáknál az eLensúly vagy a tengelyt, vagy a szitatestet terheli, ennél a megoldásnál pedig mind a hajtó- i 5 , tengely, mind a szitatest, illetve a szitafüggesztő rudak tehermentesítve vannak a (q) ellensúlytól. A másik nagy különbség az, hogy míg a használatos hajtásoknál vagy a hajtótengely van megfogva 5 0 , egy függesztő vagy egy talpesapágyban, vagy pedig a forgattyúcsap a forgattyúcsapágyban, addig ennél a megoldásnál mind a hajtótengely, mind a forgattyúcsap forgás közben saját csapágyaikhoz 55. képest tengelyirányban is eltolódhatnak, v így a tartó gerendázat alakváltozása és rezgése vagy a felfüggesztő rudak egyenlőtlen hossza miatt nem léphetnek fel az egyes elemekben káros feszültségek. 60' Az ellensúly minden egyes pontja a hajtótengely körüli kört ír le. Ha az ellensúly bármely tetszőleges, de lehetőleg a szimmetriasíkjában választott pontját (k) önbeálló forgási pontnak képez- g5 . zük ki (1. ábra) és az (i) tartó megfelelően kiképezett pontjához csatoljuk, akkor módunkban áll, hogy az ellensúly (i) tartóját a szitához hasonlóan (1) függesztő rudakkal a mennyezet (1) helytálló 70-pontjaihoz csatolhassuk. Az ellensú yhoz erősített (t) hajtótengely nemcsak foroghat, hanem tengelyirányban szabadon csúszhatik az önbeálló (n) főosapágyhoz képest, mely utóbbi a mennyezethez rög- 75. zíteitt (z) csapágyházban foglal helyet. Mint már fentebb említettük a (p) forgattyúcsap ugyancsak szabadon elcsúszhatik az (m) önbeáTó forgattyúcsapágyban. A (t) tengely és a (p) forgattyúcsap 80
