111522. lajstromszámú szabadalom • Puskacső Schwarzlose-géppuskákhoz
Meg-jelent 1935. évi február hó 125-éu. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111522. SZÁM — XlX/a. OSZTÁLY. Puskacső' Schwarzlose-géppuskákhoz. „Dmmvia" Ipari és Kereskedelmi R. T. cég- Budapest. A bejelentés napja 1932. évi november hó 18-ika. A •találmány Sok warzlose^-géppuskákhoz való olyan puskacső, mely két össze-és szétszerelhető darabból, nevezetesen csőfejből és esőit est. bői áll. Mint általáno-5 san ismeretes, mindenfajta puskacső elhasználódása — kopás, és kiégés következtében — elsősorban a cső huzagolt részében lövedéktérbien következik be, amivel szemben a töltényhüvelytér és a 10 cső megmunkált külső felülete sokkal tovább sértetlen, illetve használható mariad. A puskacsöveknél már most éppen azt a részt kell a legnagyobb pontossággal és költséggel megmunkálni, ilMvei 15 felülvizsgálni, amely használat közben a legkevésbbé szenved; ez a rész a pusíkacső hátsó része, melyben a töltényhüvelytért, a bordázatot, a kimunkált hátsó homlokfalait, a csőrögzítő csap fészkét, továbbá 20 a tömítő gyűrűt képezzük ki. Az eddigi gyakorlat szerint, ha a cső huzagai elkoptak, vagy ha a lövedéktér kiégett, az egész csövet lijjal kellett pótolni, noha a többi fontos csőrész, még 25 használható állapotban volt. Ez az eljárás aránylag sok költséget és nyersanyagot emésztett, fel, amiheiz — főleg háborúban •— még a gyártógépberendezések elfoglaltságaiból és a, másirányú munkák-30 tói elvont munkaidő elvesztéséből származó hátrány járult. Már a világháború alatt, de főleg azután történtek kísérletek az elhasznált csövek gazdaságosabb utánpótlására (1. 35 pl- az ú. n. Salerno-féle eljárásit, melynél a kikopott csőfuratot oly mértékben fúrják ki, hogy egy betétcső legyen besajtolható, melyben azután az eredeti huzagokat képezik ki). A találmány célja olyan puskacső létesítése, melynél ez az után- 40 pótlás az eddigieknél lényegesen egyszerűbb és gazdaságosabb. A találmány szerint evégből a puskacső két darabból: esőfejből és, csőtestből áll, melyeket könnyen össze- ós szétszerelhe- 45, tünk. A csőfejen vannak a nagyobb költséggel és pontossággal megmunkált, de kevéslblbé igénybevett kiképzések, míg a csőtesten túlnyomórészt a kevésbbó költséges, de gyorsabban tönkremenő kiképzé- 50-sek vannak. Ha a csőtest használhatatlanná válik, akkor azt a csőfejről leszereljük és helyébe új esőtesitet erősítünk. Kísérleteink szerint ezt a műveletet többször is megismétieilheitjük ugyanannak a 5!> csőfejnek meg,tartása meilletit. Minthogy laz ilyen kicserélt csőtestű cső ára minden esetben kb. 1 /»-a az eddigi egy részű csövek árának, könnyen belátható, hogy az így elérit költségmegtakarítás igen tete- 60-mes. A mellékelt rajz a találmány szerinti puskacső egyik íoganaiíosítási példáját tünteti fel. Az 1. ábra a csőtest hátsó végének né- 65. zete. A 2. ábra a csőfej nézete és részben metszete. A 3. ábra a két csődarab közöfiti, lágyfémtömítőgyűrű oldalnézete az 1—2. ábrák 70 léptékében. A 4. ábra a csőfej egy részleite nagyobb léptékben. A géppuska tokjához közvetlenül az (1) csőfejet (2. ábra) erősítjük, melybe vi- 75 szont a (2) csőtestet (1. ábra) csavaroljuk; ez utóbbinak csavarmenetes (3) nyaka
