111450. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés betoncölöpöknek a helyszínen való előállítására

Meg-jelent 1935. évi január lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI % SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111450. SZÁM. VlII/j. OSZTÁLY. Elrendezés betoncölöpöknek a helyszínén való előállítására. Lei dl Ludwig- mérnök és Lei dl Hermann mindketten építési vállalkozók Wien. A bejelentés napja 1933. évi szeptember hó 16-ika. Ismeretes, hogy sülyesztőcsőben levő betonoszlopra, betonból készült dugaszra vagy más effélére mért ütésekkel magát a süllyesztőesövet beverhetjük a talajba, 5 minthogy a cső és a betonoszlop, ill. dugasz közt erre a célra, elegendő súrlódás lép fel. A tapasztalát mutatja és az irodalomból is ismeretes, hogy az ily módon ké-10 szült dugasz nem marad a süllyesztőcsőben. egy helyen, hianem beverés közbea lassanként előrehalad, úgy, hogy a beverósi munka közben mindig újból kell betont adagolni, hogy a dugasz megmara-15 diását biztosítsuk. Ennek van ugyan bizonyos előnye, azonban jelentékeny hátrányokkal is jáír és pedig mindenekelőtt azzal a nagyfokú bizonytalansággal, amely a dugasz állandó megmaradása tekinte-20 tében fennáll. Sok (esetben eiőmyösebb az oly elrendezés, amelynél az egyszer elkészített dugasz a süly észt és beíejeztéig megmarad anélkül, hogy mindig friss betont kellene utána tölteni. 25 A találmány ily elrendezésre vonatkozik, melynek a rajz vázlatosan néhány kiviteli alakját mutatja. Az 1. ábra szerint a <(2) dugasznak az (1) csőiben a helyén való fogvafartására, 30 a külsőiéig foganatosít ott be verésnél, a dugaszra a (3) kölyűt helyezzük, amelynek felső vége egy magasságban fekszik a cső felső végével, úgy, hogy a (4) sulyok egyidejűleg éri a. (3) kölyűt és az (1) csö-35 vet s mind a kettőt a (2) dugasszal együtt veri a taliajba, A kívánt mélység elérése után a köilyűit kihúzzuk az (1) csőből, az (1) csövet fogvaitartjuk és a dugaszt kihajtjuk. Amint a 2. ós a 2ia. ábrákból látható, az 40 (1) cső alul az (5) tölcsérben vagy lépcsősen bővített részben végződik, amelyet megfelelően a'.akit ott dugiasz zár el. A kölyű alkalmazása itt feleslegessé válik és a csövön belül fogiamaitosítcitt beverés- ±5 né! tanáesos a dugasz felső részét hengeresre készíteni és a dugaszt az alant ismertetett berendezések egyikével a sülylyesztőicsőhöz képest lefelé vadó mozgásában meggátolni. 50 A csövön belül eszközölt beverésnél az (1) csövet süllyesztő ütéseket a (7) döngölő révén (2a—11. ábrák) magára a (3) dugaszra mérjük,. Ezért a dugaszt akként kötjük össze a csővel, hogy a du< 55 gasz nehezebben legyen a csőből kihajtható, mint utóbbi a talajba verhető. A dugasznak az alsó csővégben való miegmiariadását, pil. a 3. ábra szerint következőképen érjük el: A (2) dugasz és 60 az (1) cső fala közé valamilyen, a betonozás köziben megújítható (8) tömítést helyezünk el, amely annyagának tuliajdoneagia vagy méretezése folytán csekéllyeibb szaikítási szilárdságú, minit a csőfal. 65 A 4. ábra szerint, a dugasz megmaradását a fúvókaszerű (9) szűkítéssel érjük el, amelyen az egész-ben véve vagy csak résziben képlékeny anyagból készült dugasz csiak nagy erővel szorítható át. 70 Az 5. ós 6. ábra értelmében a dugaszt a -csővégben, alkalmas .anyagból, pl. ólomból, vörös,rézből, lenből és más effélékből készült (11) gyűrűvel ,vagy (12) lemezzel rögzítjük. 75 A 7. ábra szerinlt a dugaszt oly módon tartjuk fogva, hogy a cső belső falán (13) hornyokat, barázdákat vagy más efféléket