111396. lajstromszámú szabadalom • Jelzőlámpa
Megjelent 1935. évi január iió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI #G£Ím SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalIííi leírás 11139(5. SZÁM. — Il/d. OSZTÁLY. Jelzőlámpa. Naamlooze Vennootschap Macliinerieen- en Apparaten Fabrieken cég- Utreclit (Hollandia). A bejelentés napja 1934. évi március hó 31-ike. Jelzőlámpáknál gyakran felmerül az a feladat, hogy a fény intenzitását a kivilágítandó felületen különbözően kell elosztani. Egy bizonyos irányban maximális 5 fényerősségnek kell uralkodnia és ebben az irányban a jelzést már nagy távolságról világosan kell felismerni tudni. Más irányokban is szükség van a jelző fényhatására, anélkül azonban, hogy a l'ény-0 erősségnek nagynak kellene lennie. Az intenzitásgörbének tehát azt az alakot kell felvennie, amelyet a mellékelt rajz 1. ábrája tüntet fel. Emellett fontos az, hogy a világító felületnek zárt alakja le-5 gye n Ilyen fényelosztás előidézésére már különböző eszközöket javasoltak, így pl. azt ajánlották, hogy a fényforrás hátrafelé eső fényét reflektorokkal vetítsék előre. Ily 0 módon ugyan el lehetett érni azt a fényelosztást, melyet a görbe szemléltet, azonban kettős fényjelenségeket kaptak. A fény nem mutatott zárt képet, hanem azt átmenetek vagy sötét mezők szakították meg. 5 A találmány szerint parabolatükör gyújtópontjába fényforrást helyezünk és ez elé optikai rendszert iktatunk, mely fél darab dioptriás lencséből és egy övlencséből áll. A dioptriás lencse célszerűen 0 függélyesen metszett. Az övlencse közvetlenül a metszési felülethez csatlakozik. Az optikai rendszert úgy rendezzük el, hogy az a parabolatükör szabad nyílásán kikerülő fényt felfogja. 5 Az elrendezést a 2. ábra tünteti fel. Az (5) fényforrást a (3) parabolatükör gyújtópontjába helyezzük. A fényforrás előtt fél darab (1) dioptriás lencse és (2) övlencse van. Ez a jelző távolról nézve egyenletesen megvilágított felület benyomá- 40 sát kelti. Csak közelebb menve vesszük észre, hogy a világítófelület körgyűrűből, ebbe foglalt erős fényű fél körfelületből és utóbbinak gyengébb fényű másik feléből áll. Minthogy az övlencse a fényt oldalra szórja, nagy szögben messzemenő fényhatást érünk el. Célszerű, ha a fényfelületek közötti átmeneteket egyrészt elmosódottakká teszszük és élességüket megszüntetjük, más- 50 részt a fényhatást az egész felületre elosztjuk. Evégből az elrendezés elé előnyösen szórótárcsát iktatunk, mely oldalt és függélyesen egyaránt szól. A magassági szórásnak igen kismérvűnek kell lennie, 55 az oldalszórást azonban nagyobbra vehetjük. Ily módon a különböző fényerősségek sima átmenetét érjük el egymásba, pontosan úgy, amint azt az 1. ábra szerinti görbe előírja. 60 Az eddig ajánlott elrendezéseknél, melyek a jelzőfény erősségének különböző elosztását teszik lehetővé a jelző előtti térben, gyakran az a hátrány lép fel, hogy a jelző a járművek fényszórójának fé- 65 nyét visszaveri és így megtévesztő hatást kelt. E hátrány kiküszöbölésére a fent ismertetett elrendezést előnyösen úgy valósítjuk meg, hogy a parabolatükröt csak a gyújtópont síkjáig képezzük ki és ehhez 70 csatlakozó hátsó részét vagy levágjuk, vagy pedig feketítéssel vagy más hasonló módon hatástalanná tesszük. Kitűnt továbbá, hogy a fényforrás elé iktatott optikai rendszert célszerűen egy 75. darabból állíthatjuk elő. A 3—7. ábrák a találmány ilyen foganatosítási alakjait tüntetik fel. A 3. ábra a lencse vízszintes
