111361. lajstromszámú szabadalom • Kábelhíd
Megjelent. 1935. évi január hó 3 -án . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÖSÍÖ SZABADALMI LEÍRÁS 111361. SZÁM. — VlII/j. OSZTÁLY. Kábelhíd. Baticle Lajos Urbáii Edgár Antal mérnök Páris. Pótszabadalom a 105701. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1934. évi március hó 22-ike. Franciaországi elsőbbsége 1933. évi április hó 5-ike. A törzsszabadalom a függőhidaiknáíl a parabolikus tartókábelék szélső harmada inak oly kikötésére vonatkozik, hogy a kikötött részek a kiikötő kötelekkel — a 5 rugalmas deformációktól eltekintve — valóságos merev konzolokat alkotnak. A kikötő kötelek úgy szerepelnek, mint merev feszítőducok, tekintve, hogy (kellő kezdeti feszültségűik van, úgy, hogy még a 10 legkedvezőtlenebb túlterhelésiek hatása alatt is mindig kifeszítve maradnak. Az ezen elv szerint megvalósított szerkezetek tulajdonképeni értelemben vet't oly hidakhoz alkalmasak, melyeknek nehéz hid(5 pályájuk van, minthogy itt a kötelék mérete, amely a túlterhelések nagyságának függvénye, elfogadható értéket vesz föl és , mert a kötelek kezdeti feszültsége nem csökkenti lényegesen a középrész behajlá-20 sát. Viszont, ugyanazon okokból, nehézkes megoldásokra vezetnek pl. átszállító- vagy komphidaknál (ponts transbordeurs), amelyeknek aránylag könnyű a hidpályájuk és amelyek igen jelentékeny túl'terhelése'k-25 nek vannak kitéve. A találmány szerinti hídszerkezet főleg az ilyen fajtájií hidakhoz és általában a parabolikus 'kábeléken felfüggesztett és az állandó terheléshez képest jelentékeny J0 túl terhelések alá kerülő művekhez alkalmas. Ez a szerkezet abban van,, hogy a tartólkábelek rögzítendő pontjait kíhorgonyzó kötélzettel erősítjük a szomszédos pilonok helytálló részeihez és ezeket a 55 pontokat kábellel kötjük össze egymással, mely utóbbinak, valamint az említett kötélzetnek, gyakorlatilag, nincs behlajlása. Ennék iaz elrendezésnek az az előnye, hogy nem szükséges, hogy az alkalmazott kötélzetnek és kábelnek kezdeti feszültségük 40 legyen, eltekintve természetesen attól a feszültségtől, lamely a behajlásnak kellő határok közé való korlátozására szükséges. Ez az elrendezés a törzsszabadalom beli ama megoldásból származott, mely szerint 45 pilononként egyetlen előfeszített kikötőelemet használunk és amelynél az álklalínazott két kötél bekötési pontjainak helytállóságát a két pilon között, a bekötési pontok magasságában kifeszített 50 vízszintes kábel biztosítja. Az 1. ábra ezt az elrendezést idézi. A (CHHiCi) kábel pl. a (H) pontot rögzíti olykepen, hogy amikor a hid baloldali részére ható terhelés ezt a pontot lesülyeszteni és a (Bb) tá- 55 maszhoz közelíteni igyekszik, a vízszintes kábel (HHiCi) része ennek a (H) pontía gyakorolt húzóhatás folytán ellenszegül. Látható, hogy a t'artakábel (HHi) pomitjai rögzítve maradnak, minthogy a vízszin- 60 tesnek feltételezett (CHHiCi) kábel azokat egyenként á hid helytálló két pilonjával kapcsolja össze. Ilyen kapcsolatot, általában, úgy létesíthetünk, hogy a (H) és (Ht ) pontokat a szomszédos pilonok tetszőleges 65 pontjaihoz kötjük és azonfelül a pontokat kábellel kötjük össze egymással, amikor az így alkalmazott összekötőklábeleknek nincsen behajlásuk és ez a találmány lényege. 70 A rajzokon a találmány több ilyen megvalósítását látjuk. A 2. ábra átszállító- vagy komp-hidakhoz liegjobban megfelelő elrendezést mutat, mely úgy keletkezett, hogy az 1. ábrán 75 ábrázolt, előfeszített (bH, biHt ) kikötő köteleket elhagytuk. A (CHHiCj) vízszintes kábelt ekkor úgy kell méretezni hogy az,
