111312. lajstromszámú szabadalom • Cipő

Megj elent 1934. évi december hó 15-én. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111312. SZÁM. — 1/b. OSZTÁLY. Cipő. Pellei József eipészmester Budapest. A bejelentés napja 1934. évi julius hó 6-ika. A szokásos fasarkú cipők főhátránya az volt, hogy a mellső talprészt, vagyis a járótalpat és a sarkot összekötő hídrész anyaga szintén bőr volt. Minthogy a test 5 s^lya főleg e hídrészre nehezedik, ez rövid használat után alakját jelentékenyen megváltoztatta, az egész cipő deformálódott és a híd nem követte a láb alakját. E hátrány nemcsak általánosságban volt 10 kifogásolandó, mert megnehezítette a járást, de fájós vagy bokasülyedésre, illetve lúdtalp-képződésre hajlamos lábaknál különösen érezhetővé vált. E hátrány megszüntetésére alkalmas-15 nak mutatkozik az olyan cipő, amelynél a fasarok és a mellső talp közötti híd fából készül. Ez, a test súlya alatt alakját meg nem változtató, merev rész az ugyancsak fából való sarokkal egy darabból áll-20 hat, vagy azzal bármily módon mereven egyesíthető. A háborúval járó, a cipőkre is kiterjedő általános inség folytán a bőrcipők pótlására már alkalmaztak olyan fatalpú cipőket, amelyeknél a fasarokhoz 25 csatlakozó híd, a jelzett módon, fából volt. Ezeknél azonban a mellső járótalpat is fából, legjobb esetben a híddal csuklósan összekötött farészből, elvétve egymással is csuklósan összeköt, párhuzamos faléc-80 darabokból készítették, ami, a csukló alkalmazása ellenére, az ilyen cipőben való járást még mindig több szempontból hátrányossá, kellemetlenné, nehézkessé tette, úgyhogy azok viselete a bőrtalpú cipőké-35 vei nem is volt összehasonlítható. E cipőknél, nyilván éppen abból az okból, mert a háborús szükséglet folyományai voltak, nem is gondoltak bőrből való járótalprész alkalmazására, viszont akkor, 40 mikor a rendes viszonyok kezdtek visszatérni, a faanyagú cipőket teljesen elvetették. A találmány a kétféle megoldás (bőrilletve faszerkezetű cipők) előnyeit — azok hátrányainak teljes kiküszöbölésé- 45 vei — egyesíti. A találmány szerinti cipőt, magábanvéve ismert módon, fa(vagy más meirevanyiagú) sarokhoz csatlakozó, azzal egy darabból álló, vagy vele mereven egyesített, legalább is hosszirá 50 nyábah a láb alakjának megfelelően ívelt fa- (vagy más merevanyagú) hídrésznek teljesen bőrből álló járótalppal való kapcsolata jellemzi. A láb alakját követő, fából vagy más merev anyagból, pl. mű- 55 masszából való. merev híd a már említett előny megtartását biztosítja, és az ahhoz az alább jelzett módon simán csatlakozó bőrtalp a legkönnyebb, rugalmas, természetes járást teszi lehetővé; az ily kom- 60 binált talpú cipőnek továbbá az az előnye, hogy a legkényesebb, különösen női cipőknél és női szandálcipőknél felmerülő igények kielégítését és a legtetszetősebb kivitelt és végül a felső bőrrel kapcsola- 65 tos szokásos, egységes gyártás megtartását teszi lehetővé. A fa-hídrósz és a mellső bőrtalp egyesítése végett az előbbinek mellső és az utóbbinak hátsó végét ferdén lemetszhet- 70 jük és a két részt a ferdén lemetszett felületek egymásra helyezésével és pl. összeragasztásával úgy egyesíthetjük, hogy a kész cipőn a két különböző rész csatlakozása észre sem vehető. 75 A találmány további kiképzés© szerint a híd felső felületét nemcsak hosszirányban, hanem több irányban, a láb sarkának és a lábboltozatnak megfelelően, pl. sablonmaróval kimélyítjük (vékonyítjuk), 80