111304. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép lábbeliek előállítására

Megj elent 1934. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI % SZABADALMI BÍRÓSÁG v&tÉ. SZABADALMI LEIRAS 111304. SZÁM. — I/b. OSZTÁLY. Eljárás és gép lábbeliek előállítására. Grosz Károly cipőgyáros és Weck István műszaki tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1933. évi december hó 23-ika. A cipőfelsőrészek alakítását és a talppal való egyesítését, ami a cipőkészítés í'őm unkája, tudvalevőleg akként szokták végezni, hogy a felsőrész végleges nagyságá-5 nól nagyobb felsőbőrt kaptafára foglalják vagyis azt a kaptafára a bőr széleinek nyújtásával köröskörül egymásután bevert foglalószegekkel rögzítik, hogy végül a kaptafa alsó felületére helyezett talpbőr 10 széleivel egyesítsék (rendszerint összevarrják). A cipőfelsőrész végleges nagyságánál nagyobb bőrdarabot éppen a foglalószegekre való tekintettel kellett alkalmazni, a kaptafára foglalás utáni azonban a felső-15 bőr felesleges szélrészét le kellett vágni, ami meglehetősen nagy anyagpazarlást okozott. Szandáleipőknél, vagy topánkáknál, melyeknél a felsőrész alsó szélét a felfelé 20 hajlított szélű talpbőrnek felső szélével egyesítik, a felsőrésznek nincsen kaptafára foglalható része és így a felsőrésznek a talpbőrrel való egyesítése a legnagyobb nehézségeket okozta és ezt az egyesítést ed-25 űigelé csak tökéletlen munkafolyamattal járó, igen körülményes és fáradságos módon tudták foganatosítani. A találmány céljia mindenekelőtt az, hogy ez utóbbi nehézségeket kiküszöbölje. A ta~ 30 !á!mány azonban a megkezdett úton még tovább megy, mégpedig ama felismerés alapján, hogy a találmány szerinti, alább közelebbről ismertetett eljárás általában is, tehát bármily fajta lábbeli esetére is alkail-35 mas arra, hogy a lábbeliek készítésének eddigi módját előnyösen, gyökeresen alakítsa át, még pedig a kaptafára foglalás szokásos módszerének teljies mellőzésével. Ugyanis a kaptafára foglalásnak számos súlyos hátránya van és ezt az általánosan íO szokásos eljárást nyilván csak a megszokás tartotta fenn. Legsúlyosabb hátránya a nagy időpazarlással járó hosszadalmas munka (csiptetőszerszámok alkalmazása, szegezés stb.) és a felsőbőr szélének fent említett levágásával járó nagy anyag- 45-pazarlás. A találmány szerinti eljjárást általában véve az jellemzi, hogy az (egyébként általánosan szokásos anyagból, u. n. puhaáruból álló) felsőbőrt a kaptafától 50 függetlenül, alakítógépen, mechanikailag a kívánt alakra domborítjuk és azután a talpbőrrel kaptafa nélkül vagy kívánt esetben, a csupán támaszul használt kaptafán egyesítjük (rendszerint összevarrjuk vagy 5f» összeszegezzük vagy ragasztjuk). A mechanikai alakítás tetemes időmegtakarítással jár és lehetővé teszi, hogy a felsőbőrt gyorsan és pontosan, mindjárt a végleges alakra hozzuk, még pedig pontosan; az utóbbinak 60 megfelelően kiszabott nagyságú bőrdarabbóí, tehát minden anyagpazarlás nélkül. Világos, hogy az eddigi foglalószegek megtakarítása is fontos előnyt jelent. Egyébként a mechanikai alakítás több- 65-féleképpen valósítható meg. Nevezetesen a felsőbőrt matrica és kölyű között sajtolhatjuk, amikor is célszerű az anyagot melegen sajtolni, tehát a sajtológépet (a kölyűt vagy a matricát) pl. villamos fűtőtesttel 70 felszerelni. A melegen való sajitolás révén a bőr egyrészt könnyebben alakíthatóvá válik, másrészt pedig a sajtolás után nagyobb biztonsággal, maradandóan tartjia meg alakját. 75 A találmány szerinti eljárás célszerű kiviteli módja abból áll, hogy a felsőbőrt,