111273. lajstromszámú szabadalom • Fényrekesz fényképező gépekhez

ít*' Megjelent 1934. éyi december hó 15>cn. M&&YAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG 111273. szám. — XX/f. osztály. Fényrekesz fényképező gépekhez. Dr. Riszdorfer Ödön tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1931. évi julius hó 18-ika. Ismeretesek fényképező gépekben használt oly f ényrekeszek, melyeknél a rekesznyílást két, egymással együttműködő ernyőzőszerv kimetszése! határozzák meg. 5 Ezeknél a fényrekeszeknél a két ernyőzőszerv mindegyike egy-egy csap körül leng és a lengés közben az egymás mögött, párhuzamos síkokban mozgó kimetszésekkel ellátott ernyőrészek egymással fedésbe 10 kerülnek. Az ernyőket mágnestórben levő oly lengő tekercsek mozgatják, amelyeket fotocella áramával táplálnak. Igy az ernyők kilengésének és ezzel a mindenkori rekesznyílásnak mértéke arányos a 15 lengő tekercsben folyó áram erősségével. Ennél az ismert fényrekesz-szerkezetnél az egymással szemben elhelyezett csapok körül lengő ernyőző ezervek egyes pontjai, tehát az azokban levő kimetszések is, 20 egymást metsző köríveken mozognak. Mivel az ernyőkben alkalmazott kimetszések célszerűen mértanilag szabályos és egyenlő idomok, pl. egyik ismert szerkezetnél négyzetek és elrendezésük szükség-25 képpen olyan, hogy a négyzetek középpontjain át a lengési középpontokból vont körívek egymást érintik, a két kimetszés csak akkor ad pontosan négyzetalakú rekesznyílást, amikor a két kimetszés 80 egymást pontosan fedi. Minden más esetben a fényrekesz nyílása a négyzetalaktól eltér. A rendszerint szabályos mértani alakú fényérzékeny emulsiofelület egyenletes 35 megvilágítása szempontjából fontos, hogy a fényrekesz fényt bebocsátó nyílása a rekesz minden állása mellett szabályos idom legyen és a különböző nagyságú nyílások egymásközt hasonló idomok !e-40 gyenek. Evégből már készítettek oly fényrekeszt, amelynél a fénybebocsátó nyílást szabályozó ernyőző elemek egyenesek mentén mozognak. Ezek a rekeszszerkezetek azonban nagy belső súrlódásuk miatt nem felelnek meg azokban az ese- 45 tokben, amikor a rekesz mozgatásához csak igen kis erőhatás áll rendelkezésre, így, pl- nem mozgatható az ismert rekesz egy normális fotocella áramával. A találmány értelmében az ilyen fény- 50 rekeszt .ügy képezzük ki, hogy a rekeszelemeket zsinórzatra függesztjük fel. Ily módon a szerkezet belső súrlódása rendkívül kis értékekre csökkenthető. A találmány szerinti szerkezet néhány 55 példakénti alakját a rajzok mutatják és pedig: Az . 1. ábra elölnézetben, a 2. ábra hosszmetszetben közös tengelyről zsinórhajtással működtetett rekesz- go elemekből készült fényrekeszt, a 3. ábra elölnézetben, a 4. ábra oldalnézetben hasonló, de fogaskerékkel és perforált szalaggal dolgozó fényrekeszmegoldást, az 65 5. ábra elölnézetben, a 6. ábra odalnézetben zsinórhajtással és elállítható tengellyel működtetett fényrekeszt, a 7. ábra elölnézetben és a 70 8. ábra oldalnézetben hasonló megoldást mutat, amelynél a tengelyek egyikét kiegyensúlyoztuk. Az 1. és 2. ábrákban feltüntetett megoldásnál az ernyőző elemek két egymásr

75 sal párhuzamos síkban álló, egyenes vonalúan mozgatott (31) és (32) lemezek, melyek mindegyikében zárt idomú, egymásközt egyenlő (33) és (34) kimetszések vannak. Ezeket a pl. az objektív két <33') és 80