111191. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolás elektromos áram állandó értéken tartására

Megjelent 1934. évi november lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 111191. SZÁM. VU/g. OSZTÁLY. Eljárás és kapcsolás elektromos áram állandó értéken tartására. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég' Eindlioven-lbeii (Hollandia). A bejelentés napja 1933. évi február hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi november hó 18-ika. Elektromos áramokat állandó értéken tudvalevőleg variátorok segélyével lelhet tartani. Variátorok olyan ellenállások, melyeknek nagy pozitív hőmérsékleti 5 együtthatójuk van és ezek a variátorok rendszerint úgynevezett vashuzalos ellenálláslámpákból állanak, azaz hidrogénatmoszférában elrendezett vashuzalokból. Vashuzalokon kívül alkalmas módon el-10 rendezett más huzalok is használhatók. Ismeretes pl., hogy egyenesen kinyújtott wolframhuzal ok nitrogénatmoszférában azonos 'hatásúak. Az ilyen variátor áramának a feszültség függvényében való 15 meghatározásánál kitűnik, hegy az áram bizonyos feszültségkörzetben közel állandó értékű. Ennek a függvénynek grafikus lefolyását példaképen a rajz. 1. ábrája mutatja. Annak a feszültségkörzetnek, me-20 lyen belül az áram állandó értékű marad, felső és alsó határa van, melyet a következőkben (A), illetve (B) betűvel fogunk jelölni. Ha a variátort tartalmazó áramkör jel-25 legzetes értékei változnak! (pl. e kör ellenállásának csökkenése, vagy pedig a rákapcsolt feszültség megnövekedése folytán), még pedig annyira, hogy a variátor által felveendő feszültség (A)-nál na-30 gyobb, úgy az. áram többé nem mariad állandó értékű, hanem megnövekedik, amint ezt az 1. ábra világosan mutatja. Lehetséges az is, hogy a variátor feszültsége a (B) érték alá süllyed és ekkor az áram-35 erősség az állandó érték alá esik. A variátor szabályozási körzete tehát (A) és (B) között fekszik. Találmányunk célja az, említett szabályozási körzet megnövelése. A jelzett célt találmányunk szerint úgy 40 érjük el, hogy amikor a variátor feszültséga az (A) értékhez közeledik, e feszültség hatása révén a variátorral sorba olyan ellenállást kapcsolunk, mely a, variátorfeszültséget csökkenti, míg, amikor a va- 45-riátor feszültsége a, (B) értékhez közeledik, az ellenállást a variátor feszültségének hatása, révén kikapcsoljuk. Az ellenállás bekapcsolásakor ez az ellenállás az áramkörre kapcsolt feszültség egy részét 50 felveszi, úgy hogy a variátornak kisebb feszültséget kell felvennie. Az a pont, mely az 1. ábra szerinti karakterisztikában az áram és a variátor feszültsége közötti pillanatnyi viszonyt megadja, emel- 55-lett az (A) ponttól bizonyos mértékkel a (B) pont irányában eltolódik. Ha viszont a viszonyok olyanokká válnak, hogy ez a pont a (B) értékhez közeledik, úgy az ellenállást ismét kikapcsoljuk, amiáltal a 60 szóbanforgó pont ismét az (A) pont felé tolódik el. Nyilvánvaló, hogy amikor a variátor feszültsége bekapcsolt ellenállással újból az (A) értékhez közeledik, egy második ellenállást, esetleg egy harmadi- 65 kat stb. lebet sorba bekapcsolni. Az ismertetett eljárás önműködő kivitelére alkalmas kapcsolást kapunk, ha a variátorral sorba olyan ellenállást kapcsolunk, mely rövidre zárható, amikor is 70 a rövidzárlatoit olyan relé szüntetheti meg, mely a variátorral párhuzamosan van kapcsolva és olyan működtető feszültségű, illetve leszakadási feszültségű, mely maxi-